Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 3. Az öntözővíz
35. táblázat. A kiöntözendő vízmennyiség számítása vályogtalajon Réteg, cm Ts VK (D min. ^too) Nedv. tart. VII. 10-én (Dv,) Öntözéssel pótlandó vízhiány S % mm S % mm mm m3/ha 0—10 1,1 27,4 30,1 10,8 11,9 18,2 182,0 10—20 1,2 25,7 30,8 20,9 25,1 5,7 57,0 20—30 1,3 26,2 34,1 21,9 28,5 5,6 56,0 30—40 1,3 26,9 35,0 22,5 29,3 5,7 57,0 40—50 1,4 25,5 35,7 20,0 28,0 7,7 77,0 50—60 1,4 26,0 36,4 20,9 29,3 7,1 71,0 Összesen: 202,1 152,1 50,0 500,0 S % = a száraz talajra számított súly-%. közötti mennyiséget adagolunk ki. 10 mm alá pedig lehetőleg ne csökkentsük az egy-egy öntözéssel ki permetezett víz mennyiségét. Altalajöntözést hazánkban alig alkalmaznak. A láptalajainkon az altalaj nedvesítéséhez felhasznált vízmennyiségek általában 50—80 mm közötti értékeket adnak. A kiadagolandó öntözővíz mennyisége megközelíthető a gyökerezési mélység és a pillanatnyi talajnedvesség-tartalom meghatározásával is. A mértékadó talajrétegben tárolható vízkészlet megállapítása egyrészt a növényfajtól, fajtától és életkortól függő gyökérmélység, illetőleg a vízhasznosulás szempontjából aktív talajréteg, másrészt a talaj szántóföldi vízkapacitásának és a holtvíztartalom különbségének függvénye. A 34. és 35. táblázat adatainak összevetése adja a mértékadó talajréteg teljes, hasznosvíztároló képességének nagyságát (£)v100). Méréssel megállapíthatjuk a pillanatnyi (Dvp) hasznos vízkészletét. A kettő különbsége adja az egy alkalommal adagolható öntözővíz elfogadható pontos mennyiségét. Öntözési idénynormák számítása A termesztett növényállomány vízigénye (K,) egyrészt az aktív gyökérzóna talajának nedvességével (Fj,), másrészt a levélzóna levegőjének nedvességével (V,/) szembeni igényét foglalja magában. A felsorolt fogalmak között az alábbi mennyiségi összefüggés áll fenn: y, = Ví'+v,i A F,„ vagyis a talajnedvesség-igény értékhatárait — a gyökérzóna talajának diszponi- bilis-víz tárolóképesség (Dv) százalékában, a Vn — a légnedvesség igény értékhatárait pedig a levélzóna páratelítettségi százalékában fejezhetjük ki. A növényállománynak a gyökér- és transzspirációs zóna víztartalma iránti igényét a talaj, a növény és klíma függvényében, időben változó vízmennyiséggel lehet kielégíteni. A növényállománynak ezt a dinamikus vízigényét a talajzónában vagy a levélzónában, illetve mindkettőben a tenyészidő minden szakaszában kell kielégíteni. Arid és semiarid tájakon tehát az a vízmennyiség, amelyet — az adott időszak (vegetáció, hónap stb.) kezdetén — a talajban levő könnyen felvehető vízkészleten (IV) és az adott 123
