Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 4. Az időszakos vizbőség eróziós kárai és a talajvédelem
— ahol a felületi vízképződés teljes megelőzésére nem lehet számítani, azokat az eljárásokat kell előirányozni, amelyek célja a keletkezett felületi víz mozgásának akadályozása, illetve a vízmozgás késleltetése, sebességének csökkentése. E célból az agrotechnikai és hidrotechnikai beavatkozásokat együttesen és egymásra való kölcsönhatásuk figyelembevételével kell alkalmazni. Pl. művelési ág változtatás és sáncolás együtt, — amikor a fenti intézkedésekkel a felületi víz mozgásának megakadályozására nem lehet számítani, a kár megelőzése érdekében a mozgó víz sebességének csökkentése, illetve elvezetése kultúrtechnikai-vízépítési feladatot jelent. A talajvédelem agrotechnikai rendszabályainak elvi alapjai A művelési ág megválasztása: A szántóterületek a 0—17 százalékos lejtésű területekre kerüljenek. A 17 százalékosnál nagyobb lejtőket csak különösen fontos esetekben hagyjuk szántónak. A 25 százalékon felüli lejtésű, korábbi szántóterületeken a szántóművelést be kell szüntetni, és azokon — a természeti és technikai művelési lehetőségektől, valamint a tervezett hasznosítás gazdaságosságától függően — szőlőt, gyümölcsöst, kaszáló gyepet, legelőt vagy erdőt kell telepíteni. Erdőterületté kell minősíteni, illetőleg erdősíteni, fásítani minden olyan területet, amely lekopottságánál vagy lejtésénél, illetőleg fekvésénél fogva a mezőgazdasági művelésből kivonandó. Erdősíteni, fásítani kell továbbá azokat a területeket, amelyek arra hivatottak, hogy védjék az alattuk fekvő, értékesebb mezőgazdasági területek talaját az eróziós pusztulástól. A legelők túlnyomóan az É-i, ÉK-i, illetőleg ÉNy-i lejtőkre telepítendők, lejtésük ebben a fekvésben ne haladja meg a 35 százalékot, D-i fekvésben a 12 százalékot. A hegy- és dombvidéki, meglevő szőlő és gyümölcsös területét — különösen a történelmi borvidékeken—mind a mezőgazdaság fejlesztése, mind közvetlenül a talajvédelem érdekében, a gazdaságosság határán belül, ki kell egészíteni a szomszédos vagy közbeékelt fekvésű, lejtős, előzőleg mezőgazdasági művelésű területekkel, ideértve a 25—40 százalékos lejtésű területeket is. A művelési ág megválasztással párhuzamosan kell végrehajtani a talaj védő táblásítást ágy, hogy a művelés iránya a lejtőre merőlegesen, közel vízszintesen legyen végezhető. A táblásítás általános előírásai: 0,1— 5 százalékos lejtőn: a művelés közel vízszintes irányú, a táblák méretei egyezhetnek a sík területi táblák méreteivel, 5,1—12 százalékos lejtőn: táblák sávos művelése, táblák sávos rendszereinek kialakítása, 12.1— 17 százalékos lejtőn: (egyszerű) sávos művelés, egyszerű (közönséges) sávok táblarendszerének kialakítása, 17.1— -25 százalékos lejtőn: szigorított sávos művelés, szigorított sávos táblarendszer kialakítása. A sávos táblák hosszanti oldalai lehetőség szerinti párhuzamosak legyenek, azok esése a vízszintestől ne térjen el 4 százaléknál nagyobb mértékben, az egy irányban eső szakaszok hossza ne haladja meg a 200 métert. 5,1—12 százalékos lejtőn: sávos táblák művelése, sávok, táblák rendszerének kialakítása. A táblák szélesség-hosszúság aránya 1 : 5— l : 10, a szélesség az előírt fedettség biztosítása esetén sem haladhatja meg szélső esetben a 150 m-t. A táblák legkisebb kiterjedése 7—10 ha közötti. Sóvár művelés esetén az egyszerű (közönséges) sávok vízszintes vagy közel vízszintes elhelyezési szabálya azonos a táblás-sávokéval, de a sávok szélességi méretei csökkennek. A hosszúság-szélességi arány 1 : 5—1 : 20. A hosszanti oldalak a vízszintestől legfeljebb 102
