Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 4. Az időszakos vizbőség eróziós kárai és a talajvédelem

hatások együttesen a víznyelő képesség csökkenését, ezzel a lefolyás növekedését, az eróziós talajpusztulás erősödését idézik elő.

A talajlehordás függ:

— a termelt növény fajától és fajtájától,

— a termesztés sorrendjétől, vagyis a vetésforgótól,

— az állomány sűrűségétől,

— a sorok közötti távolságtól,

— a soroknak a lejtőhöz viszonyított irányától,

— a tenyészidő, illetve a fedettség időtartamától.

A növényzet talajvédő hatása egyrészt azon múlik, hogy milyen annak fedettségi té* nyezője és a fedettség időtartama. A fedettségi tényezőn a növényi test felszínének és a tenyészterület nagyságának viszonyát értjük. Minél nagyobb a növény szár és levél felülete, tehát a fedettség, annál kedvezőbb a helyzet, mert a felületi vízképződés azonos csapadékmennyiség és intenzitás esetén is később és kisebb mértékben következik be. A fedettség mértéke lényegesen változik növényfajonként, esetleg növényfajtánként és a növény életszakasza szerint. Az évelő növények által nyújtott fedettség tartama sokkal kedvezőbb, mert az egész év folyamán rendszeresen fedik a talajt.

Az időszakos vízbőség talajeróziót kialakító sokrétű tényezőit áttekintve megállapíthatjuk, hogy a talaj erózió elleni védelme csakis összetett, lehetőleg minél több tényezőt egyidejűleg figyelembe vevő műveletek komplex együttese lehet.

Az erózió megelőzése és a talajvédelem

Ha az elfolyó víz csak vékony lepelben, esetleg néhány centiméteres erecskében lassan halad a lejtő irányába, akkor a talaj felületén levált talajrészecskéket viszi magával. Ez a felületi erózió (2. kép). Közvetlenül rendszerint nem látható, mégis viszonylag rendkívül veszélyes, mert a talajtermékenység csökkenését közvetlenül előidézi. Hosszanti mélyedések, barázdák jelenléte esetén a víz nagy sebességgel és örvénylő mozgást is végezve halad. Ez az erózió már szemmel láthatóan is súlyos kárt okoz, mert romboló munkája során kisebb-nagyobb medreket váj. Ezt nevezik mélységi eróziónak. Ha az így kivájt mélység 20—25 cm, akkor barázdás, mélyebb vízvájatok esetén árkos, szakadékos erózióról beszélhetünk (3. kép).

Az eróziós károk ellen hatásos talajvédelem az agrotechnika, valamint a hidrotechnika körébe tartozó eljárások egész vízgyűjtőkre kiterjedő együttes alkalmazásával oldható meg. A legfontosabb rendszabályok a következők:

— az erózió elleni hatékony védelemnek ki kell terjednie nemcsak a vízfolyás, hanem a teljes vízgyűjtő terület rendezésére,

— a vízrendezésnek, illetve a védekezésnek komplexnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a földművelési, növénytermesztési beavatkozásoknak összhangban kell lenni az üzemi hidrotechnikai intézkedésekkel,

— ki kell terjednie külön a felületi vízképződés megakadályozására, illetve csökkentésére és külön a képződött víz mozgásának megakadályozására, illetve sebességének csökkentésére.

Az erózióveszély nagyságától függően a védekezésnek 3 szakaszát különböztetjük meg:

— a védelmi intézkedések és eljárások megakadályozzák a felületi vízképződést, illetve csökkentik annak mennyiségét, késleltetik összegyülemlését. Ebben döntő szerepe van az agrotechnikai beavatkozásoknak. így pl. a művelési ág, a vetésszerkezet, a szántási és vetési irány stb. helyes megállapítása,

1CI