Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
III. A növénytermesztés problémái a károsan vízbő területeken - 4. Az időszakos vizbőség eróziós kárai és a talajvédelem
Mind a kétirányú hatás csökkenti a talaj víznyelőképességét, amellyel párhuzamosan a talajt védő növénytakaró gyérül. E körülmények hatására az elfolyás növekszik, és fokozódik az erózió veszélye. A legeltetés hatásait elemezve bizonyos különbségeket kell tennünk az egyes állatfajok között. A szarvasmarhaállomány legeltetése jelenti talán a legkisebb veszélyt. Nagy, hasított körmük nem túlzottan tömíti a talajt. A füvet érdes nyelvükkel sodorják a szájukba. A lelegelt területen viszonylag magas tarlót hagynak. A túlzott mérvű legeltetés szarvas- marhával ritkán fordul elő. A lovak legeltetése már nagyobb beavatkozást jelent. Kemény patájukkal és élénk mozgásuk révén jobban tömörítik a talajt, mint a szarvasmarha. A lelegelt területen alacsonyabb tarlót hagynak. Ha túl sok lovat legeltetünk a legelőn, a túlzott legelőhasználat rövid időn belül eróziós károkban is megnyilvánul. A juhok lényegesen igénytelenebbek a legelő gyepállományának minőségére, mint a marhák vagy a lovak. A juhok legeltetése az egyébként is gyengébb növényállományú füves területeken szokásos. Apró lábaik sűrű lépéseivel alapos talajtömörítő hatást fejtenek ki. Finom szájszerkezetükkel a gyepnövényeket szinte tövig leberetválják. A túlzott legeltetés viszonylag gyakori, s így a lefolyás megnövelésével jelentős eróziós károk állhatnak elő. A sertések erdőben legeltetve rendkívül jól hasznosítják a különböző fák makktermését. A faállomány védelme alatt számbavehetó eróziót nem okoznak. Gyepes területeken azonban rendkívül káros legelés közbeni turkálásuk, amellyel megbontják a természetes gyepnemezt, így komoly eróziós károk alakulhatnak ki. A kecskék legeltetése talán a legkárosabb. A történelmi időkben egész tájegységek átalakulását idézték elő. A Földközi-tenger mellékén ugyanis a néhány évezreddel ezelőtt díszlő erdőket hajóépítés céljaira irtani kezdték. Ezt az erdőirtást főként kecskék legeltetése kísérte. Legelés közben felágaskodva elérik a fák, bokrok és cserjék leveleit és fiatal hajtásaikat is. így legeltetésük tökéletesen megakadályozta a kiirtott erdők természetes felújulását. Az erdőirtás révén növekvő lefolyás egyre fokozódó talajlehordást eredményezett, s ma már a mediterrán vidékeken a hegyek lepusztult szikláit találjuk az ősi erdős hegységek helyén. A növénytermesztés ősi tevékenysége az emberiségnek. E célból óriási kiterjedésű erdőségeket irtottak ki, és hatalmas gyepes területeket törtek fel. Nem vitatható, hogy a talaj művelése és a kultúrnövények termelése növeli az elfolyást és ezzel a talajlehordást, az előző erdős vagy gyepes állapothoz képest. A művelés, illetve a növénytermesztés különböző eljárásai azonban óriási változást jelenthetnek a bekövetkező elfolyás, illetve talajlehordás tekintetében (27. táblázat). A talajművelés egymagában is jelentős eróziót előidéző tényező. A művelés növeli a talaj szellőzését, elválasztja az egymáshoz tapadó morzsákat és talajrészecskéket. E hatások eloxidálják a talaj szervesanyag-tartal- mát. A szántáskor az eketalp összetörni a barázda alját. A talajművelő- és erőgépek súlya összetörni a talajt. E 27. táblázat. Eltérő növénytermesztési módszerek hatásai a lefolyásra és a talajpusztulásra (USA) Vetésszerkezet Lefolyás Talajlehordás, t/ha/év Kukorica monokultúra 29,2 279,2 Kukorica vetésforgóban 20,0 132,2 Gabona vetésforgóban 18,9 74,5 Gyep vetésforgóban 11,5 1,5 100
