Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
72 A vizrendezési tervhez szintén szükséges vizügyi létesítési engedély. A szükséges teendőket a 4/1970. /XII.18./ Országos Vizügyi Hivatal rendelkezése szabályozza. Az évi fajlagos talajveszteség /t/ha.év/ számítására a Wischmeier-Smith képlet a legelterjedtebb /4/: A = R.K.L.S.C.P, ahol A = az egységnyi területre számított évi átlagos talajveszteség /t/ha/, R = esőtényező; a helyileg várható záporok eróziópotenciálja /az erózióindex - "El" - értéke átlagos évben/, K = talaj erodálhatóságát kifejező tényező: az erózióin- dexenkénti talajelsodrás mennyisége megművelt ugaron 22.1 m hosszú, 9 % lejtésű terepen, /t/ha.év/ L = a lejtőhosszuság tényezője; a talajveszteség aránya a 22.1 m hosszúságú lejtőéhez viszonyítva, azonos talajt és egyéb körülményeket feltételezve, S = a lejtőhajlás tényezője; a talajveszteség aránya a 9 fi-os lejtőéhez viszonyítva, azonos talaj és egyéb körülmények között, G = a növénytermesztés és gazdálkodásmód tényezője; a talajveszteség aránya különböző talajfedettség és gazdálkodási mód esetén a fekete ugaréhoz viszonyítva, a "K" tényezőnek megfelelő körülmények esetép, P = a talajvédelmi eljárások tényezője; a talajveszteség aránya vízszintes, sávos vagy teraszos művelés esetén a lejtőirányu műveléshez viszonyítva. Az összefüggések az Egyesült Államok területein végzett kísérletek eredményét rögzitik, azonban - tapasztalatok szerint - hazai viszonyokra is jól alkalmazhatók. Átlagos körülmények között az évenkénti fajlagos talajveszteség általában nem haladja meg a 15-15 í'/ha értéket, de dombvidéki szántóterületeinken nem ritka a 25-40 t/ha, sőt gyümölcsöseinkben eléri a 80-120 t/ha értéket is. Abban az esetben, ha egy terület szántóföldi művelésre alkalmas és csak a domborzat és a talajeróziós veszély teszi lehetetlenné a termesztést, akkor a következő vizsgálatot végezhet
