Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

4. Az üzemi vízrendezés tervezése

helyszíni viszonyokat korrekciós tényezőkkel vesszük figyelembe.

Az egyszerűsített vizháztartási egyenlet:

E = C- P- T+ H

illetve

C+H = E + P + T

ahol

E az elfolyás C a csapadék sok évi átlaga P a párolgás

T a tárolódás /a talajban/

H a hozzáfolyás

A T értéknél figyelembe kell venni a tárolásra alkalmas talajréteg vastagságát, a százalékos hasznos befogadóképességet. A szántott réteg /20-24 cm/ átmenetileg a vizkapacitáson felül is telítődhet. A tenyészidőben a talajréteg hasznos /disz. ponibilis/ víztartalmát a növényzet felhasználja. A beszivárgás egyik fő akadálya a talajfagy.

A csapadékellátottságot legegyszerűbben az éves csapadék- mennyiségnek az évi potenciális evapotranszspirációval való összevetése jellemzi.

Ma már - a kiépített evapotranszspirációs hálózatnak hála - beszerezhetők a potenciális és a tényleges evapotranszspirációs adatok, a legközelebb, vagy a legjobban jellemző állomásról.

A vizrendezési müvek méretezése szempontjából a nyári időszakban 10 éves gyakorisággal 24 óra alatt lehulló csapadékérték a mértékadó.

A belviz keletkezése szempontjából a csapadék mellett a hőmérsékleti viszonyok értékelése elengedhetetlen.