Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
43 Végül a tervet a gazdaság vezetőségének is el kell fogadnia /állami gazdaság és felügyeleti szerv, termelőszövetkezeti vezetőség/. 4.131. Nyiltcsatorna-hálózat tervezése Az üzemi vízrendezést és a talajvizszin szabályozást végezhetjük nyilt csatornahálózattal, vagy felszinalatti csőhálózattal. A nyilt csatornahálózat általában az áteresztő talajoknál, táptalajoknál alkalmazható, mig a kötöttebb talajoknál elsősorban a felszinalatti csőhálózat, a dréncső hálózat kerül előtérbe. Általában a hazánkban szóbejöhető üzemi vízrendezéseknél mindig rendelkezünk valamilyen csatornarendszerrel, melyeknek süritésére, ritkítására, bővítésére szükség lehet. E hálózatok mindig üzemközi, illetve állami levezető főműhöz csatlakoznak, melyeknek kapacitására természetesen figyelemmel kell lenni. Ezért szükség van műszaki meghatározásra. Az üzemi vizrendezési viszonyok javulásával általáoan a levezetendő vizhozam növekszik, a levezetés ideje csökken. Azért általában, mert a tervszerű üzemi vizháztartási tevékenységek, helyes agrotechnikai eljárások a területen visszatartható vízmennyiségek segítségével ellenkező hatásúak is lehetnek. A legtöbb esetben a meglévő csatornahálózat ritkítására és a megmaradók bővítésére van szükség. Az uj csatornahálózat lehetőleg a terület mélyebb vonulataiban helyezkedjen el úgy, hogy a táblák esése a csatornák felé irányuljon. A táblán belül ellenesések ne akadályozzák a káros viz lebonulását. A csatornák méretezésénél a jelenlegi gyakorlat még mindig a fajlagos lefolyás meghatározását tekinti alapnak. Az üzemen belüli vízrendezésnél feltétlenül részletesebb elemzés szükséges, vagy részletes vizháztartási számítással, vagy pedig az ismeretes eljárás javított alkalmazásával, amikor a
