Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
alapján uj növények, uj arányok kerülhetnek előtérbe. A várható vizháztartási viszonyok, amelyeknek megbizhatósága nagyobb lesz, ahhoz jobban illeszkedő növények elhelyezését teszi lehetővé. Itt különös problémát jelent az elboritásra érzékeny növények aránya és helye. A tervezett helyzet vízmérlegénél nemeseik az elvezetésre kerülő vizek jellemzőire kell tekintettel lenni, hanem aszályos időkben a viz-visszatartás, talajvizszinszabályozás lehetőségeire is. Számítani kell és meg kell szerkeszteni az uj helyzetnek megfelelő talajvizháztartási jelleggörbét. ahol az agrotechnikai beavatkozásokat és a tervezett műtrágyáielhasználás transzspirációnövelő hatását is figyelembe kell venni. Számítani kell a tervezett öntözésfejlesztésre és annak tápanyagellátási, agrotechnikai és vizháztartási következményeire. A talajmüvelés és talajerőgazdálkodás uj igényeit meg kell tervezni. « Az összegyűjtött adatokat és a helyszínen tapasztaltakat felvételekkel és feltárásokkal egészítjük,ki. A geodéziai felvételek sikvidéken szintezéssel általában 20x20 m-es négyzetes hálózattal, cm pontossággal történnek, dombvidéken tahimetrikus méréssel. Az öntözéshez szükséges felvételekkel ellentétben itt 20-50 cm-es szintvonalak szerkesztése elegendő. Jelölni kell a meglévő tereptárgyaikat és a művelési ágak határait. A hidrológiai adatok kiegészítése helyszíni megfigyelésből»egyszerű hidrometriai műszeres mérésből és a helyi lakosság tapasztalatainak gyűjtéséből áll. A rendelkezésre álló talajtani adatok és anyagok és a korábban emlitett helyszíni feltárások eredményein túl néha - 50-100 ha- ként - mélyebb /5-6 m-es/ feltáró fúrásra szükség van a talajrétegek alaposabb megismerésére. A helyszíni tapasztalatok rendszerint értékes adatokat szolgáltatnak a gyakori elvizenyősödésre, vizboritásra hajlamos területek helyéről és kiterjedéséről
