Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
és műszaki lehetőségek/ szigorúan meghatározott technológiai rendszerben kerülnek alkalmazásra, az optimális terméshozam és tisztajövedelem elérésére. Valamennyi rendszer alapja a komplex nagyfokú és nagyteljesitményü gépesités. Anélkül, hogy a rendszereket ismertetnénk, vagy értékelnénk, nézzük milyen optimális vagy minimális termelési egységet /terület/ kivárnak pl. a kukoricatermelésben alkalmazott rendszerek /1973-ban ösz- szesen több mint 200 ezer ha-on!/: A kalászosokon az egyik legfontosabb munkarész az aratás, melynél a nagyteljesítményű gáplánc 24 óra alatt 70-80 ha- on képes elvégezni a kombájnolást, a szalmalehuzást, a bálázást, a tarlóégetést, a tarlómégmunkálást és a gyürüshengere- zést. Jelenleg /1973/ a hazai gazdaságok átlagos területnagysága 3000 ha körüli, az állami gazdaságoké közel 6000 ha-os. A kukorica termelési egységeinél legalább 500-600 ha, a kalászosoknál legalább 250-360 ha-os terület szükséges a csoportos /3-5 db/ kombájn üzemeltetésénél. A kívánatos üzemi terület 4500—4600 ha körüli /Voit Imre adatai/. A feltárt művelési ág változtatási igénye felmerülhet. Az uj elgondolást a terület talajtani, fekvési és táblási szempontjai vethetik fel. Uj telepítésekre és felújításokra is szükség lehet. A tervezett vetésszerkezeti arányok megállapításánál figyelembe kell venni a meglévő állapotot, de a feltárt talajtani, vizgazdálkodási és egyéb sajátos és most már ismert adatok CPS /Com Production System, BábolnaChicago/ napi teljesitmény BKR /Bajai Kukoricatermesztési Rendszer/ egy termelési egység KSZE /Kukoricatermesztési Szocialista Együttműködés/ egy termelési egység 790 ha 60 - 70 ha 800 ha 400 ha 500 ha
