Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
57 bővítéséről van szó. A táblák téglalap, illetve negyszögalakuak, oldalaik lehetőleg párhuzamosak. Hossz- és keresztirányú méreteik aránya 2:1, 3:1 körüli. A gazdaságosan gépesíthető munkahossz kb. 400 m. Ennél rö- videbb tábla kialakítása nem gazdaságos. A mélyfekvésü, belvizre hajlamos talajokon általában kisebb táblanagyságot alkalmazunk. Itt sűrűbbek a levezető csatornák is. A táblásitásnál figyelembe kell venni, mint korlátozó tényezőket:- a meglévő és tervezett olyan létesítményeket, amelyek megszüntetése, vagy áthelyezése nem oldható meg /főútvonalak, vasutak, természetes és mesterséges nagyobb vízfolyások, csatornák, árvédelmi gátak, nagymütárgyak, fasorok stb./,- gazdasági, üzemi meglévő és tervezett központokat, építményeket ,- az üzem fejlesztésével kapcsolatosan tervezett fontos létesítményeket. Az uj táblásitás alapjai /előző megszorítások figyelembevétele mellett/:- a nagyüzemi gazdálkodás igényei, /öntözés bevezetése is/,- 2-4 tábla azonos kezelésbe vonhatósága, a helyi növény-' termesztési igényeknek megfelelően, lehetőleg azonos adottságú /talaj, fekvés, vizgazdálkodás, növénytermesztési feltételek/,- megközelíthetőség, úthálózat kialakítása. \ A tábla és tömbnagyságok meghatározásánál figyelemmel kell lenni a műszaki-technikai haladás keretében a mezőgazdaságban újabban bevezetésre kerülő iparszerü termelési rendszerekre is. Ezekben a termelési tényezők /természeti adottságok, biológiai i /
