Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

1. A vízrendezés fogalma, csoportosítása. Üzemi vízrendezés

9

feladatunkra.

Megkülönböztetünk, síkvidéki, dombvidéki és hegyvidéki vízrendezést. E fogalmak részletes ismertetését, feladatát és kérdéseit a Kulturtechnika I. tantárgy tartalmazza.

Az üzemi vízrendezés alatt azt a tevékenységet értjük, amely során egy adott gazdaság vízháztartását úgy rendezzük, bogy- a rendelkezésre álló, vagy érkező vizek lehető legnagyobb részét felhasználhassuk,- rendkívüli időjárási körülményeket is figyelembe véve, a gazdaságosság határáig a legtöbb káros vizet eltávo- lithassuk,- a gazdaság termesztési vagy termelési igényeit optimálisan szolgáljuk.

Mindezek során kettős követelményt kell kielégíteni:

1. A gazdaság vízrendezési terve szervesen illeszkedjék a magába foglaló vízgyűjtő rendszerbe.

2. Figyelembe kell venni a gazdaság valamennyi sajátos talajtani, vizháztartási, növénytermesztési stb. jellemzőjét.

Mint említettük nagyobb vízrendezési egység esetében ezek a sajátosságok általában némileg kiegyenlítődnek.

Amikor síkvidéki, dombvidéki, hegyvidéki vízrendezésről beszélünk, elsősorban a domborzati viszonyok és esetleg az azokhoz rendelt, vagy meglévő növényzet igényei, sajátosságai uralkodnak és a tervezés meghatározói. Ugyanakkor az üzemi vízrendezésnél meghatározó lehet a növénytermesztés iránya, a termesztett növények igényessége, értéke /pl. elsősorban szőlőtermesztő gazdaság, legeltetési társulat, rizstermesztő gazdaság stb./.

Oroszlány I. szerint üzemközi és főmű vonatkozásokban vízrendezés nem létezik, csak olyan állami vízgazdálkodási feladatok ellátása - mint árvédelem, belvízvédelem stb., tehát olyan tevékenységek - amelyek kiszolgálják a mezőgazdasági üzem vízrendezési munkáit.

i