Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
1. A vízrendezés fogalma, csoportosítása. Üzemi vízrendezés
10 A levezető csatornahálózat méreteit a kritikus felszini vízkészletek határozzák meg. A két hálózat tehát tulajdonképpen csak a tavaszi és általában a veszélyes, kárt okozó vizek jelenlétével függnek össze. Ilyen értelemben tehát megkülönbözteti a belvizvédelmet, mint üzemközi feladatot és az üzemi vízrendezést, mint üzemi feladatot. Az állami levezető hálózat - véleménye szerint - a vizkészletgazdálkodással, az üzemi vízrendezés pedig a mezőgazdasági üzem növénytermesztési feladataival van szoros kapcsolatban. A kettő tehát jól elkülöníthető . Az előzőkben összefoglaltakat rendkívül fontos gondolatoknak tartjuk az üzemi vízrendezésre vonatkozóan, mert kifejezi és élesen megvilágítja, hogy más szempontok lényegesek az üzemi keretben és mások az állami főmű és üzemkíözi hálózatokban. Úgy gondoljuk, hogy a főmüvek és az üzemközi feladatok oldaláról lényeges közeledés lesz az üzemi kívánalmak kielégítésére, illetve megközelítésére, és ezért e két látszólag különálló feladat komplex szemléletű, egységes szempontokat is érvényesíthet. Az üzemi vízrendezésben a gazdaságoknak erőteljesen érvényesíteni kell termelési elgondolásaik igényeit. ugyanakkor a vizügyi szervek elsősorban komplex területi vizháztartási,viz- rendezési szempontokat igyekeznek egyeztetni a gazdaságok sajátos igényeivel. Vegyünk egy példát, a nagyból kicsi felé haladva. A /2.ábrán az a részlet/ vízrendezési egységet mutat 6 gazdasággal. A belvizrendszer főcsatornája természetes vízfolyásba vezeti a fölösleges vizeket. A 6 gazdaság növénytermesztési cél szerint: I. Rizstermesztő állami gazdaság, 50 fi-b.an egyéb, elsősorban évelő száú.astakarmány termesztéssel II. öntözött szántóföldi növényekkel foglalkozó termelő- szövetkezet I
