Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások

lanyhult, jelentősebb vulkáni kitörések 1920—1950 között nem fordultak elő. Az 1950 utáni kisebb hőmérséklet-süllyedés viszont egybeesik a vulkánaktivitás újbóli megerősödésével, amely mintegy lerontotta a szén-dioxid hőmérséklet-emelő hatását. A jövőt illetően biztosnak látszik a C02-koncentráció növekedése, s egyre jelentő­sebbé válnak e mellett az emberi tevékenységgel kapcsolatos mesterséges energia fel­szabadításából származó hőmennyiségek is. Mindezeket figyelembe véve nagy való­színűséggel állítható, hogy az emberiség tevékenysége Földünk átlagos hőmérsékletét az elkövetkező száz éven belül néhány tized fokkal tovább fogja emelni. E hatás ellenében dolgozó vulkáni tevékenység intenzitásának jövőbeli alakulását viszont előre jelezni nem tudjuk, így konkrét prognózist nem adhatunk a hőmérséklet változásának jö­vőjére. Ismeretesek olyan számítások (Budiko, 1971), amelyek kiindulási alapnak a hőmér­séklet előzők szerint föltételezhető lassú, fokozatos emelkedését tekintik. A XX. szá­zadi néhány tized fokos felmelegedés ahhoz már elegendő, hogy a sarki jég határát néhány szélességi fokkal a pólus felé szorítsa vissza, amint azt az elmúlt négy évtized során ténylegesen regisztrálták. Ez azzal jár, hogy az előzőleg jéggel fedett tengerek és szárazföldek albedója közel egy tizedére csökkenve, az energiabevételt a Föld jelen­tős területén megnöveli. Ez a hőmérséklet-emelkedés a jégtakaró kiterjedését ismét tovább zsugorítaná, s végső soron egy önmagát gyorsító, láncreakciószerű folyamat kezdődnék el. Ez oda vezetne, hogy előbb a lényegesen kisebb tömegű arktikus, ké­sőbb pedig az antarktikus jégtakaró is elolvadna. A sarki jég eltűnése jelentősen módosítaná Földünk hőmérsékleti viszonyait (3.34. ábra). Számítások szerint a poláris területeken az évi középhőmérséklet mint­egy 13—14 fokkal lenne magasabb a jelenleginél, a mérsékelt övi és trópusi területek hőmérséklete vi­szont csak 1—2 fokkal emelkednék. Ez a hőmér­séklet-változás tehát jelentősen gyengítené a délkör menti hőmérsékleti kontrasztot, s ezáltal gyengül­ne a mérsékelt övi nyugati cirkuláció intenzitása, s ezzel együtt a mérsékelt égöv lényegesen szárazab­bá is válna. Az éghajlat-ingadozások vizsgálatánál rendkívül fontos a fenti típusú úgynevezett visszacsatolási me­chanizmusok elemzése. A visszacsatolási mechaniz­musok egy adott fizikai rendszerben lezajló külön­böző változások kölcsönhatásait írják le. E vissza­csatolások két fő típusba sorolhatók (3.35. ábra). Az egyik csoportba pozitív vagy labilizáló visszacsa­tolások tartoznak, ezek a rendszert érő külső ger­jesztő hatásokat felerősítik, és egy megkezdődött változást felfokoznak, a rendszer egyensúlyi állapo­3.34. ábra. Az északi félgömb hő­mérsékletének alakulása jelenleg (---------) és a sarki jégtakaró elol­vadása esetén (--------) Budiko s zámításai szerint 21 I 14*

Next

/
Thumbnails
Contents