Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
3.35. ábra. Labilizáló és stabilizáló visszacsatolási mechanizmusok tát labilissá teszik. Tipikus példájuk az előbb említett folyamat: felmelegedés — csökkenő jégfelszín — kisebb albedó — elnyelt sugárzás mennyiségének növekedése további felmelegedés, de hasonlóan labilizáló visszacsatolás ennek az ellentettje is: lehűlés növekvő jégfelszín -- nagyobb albedó elnyelt sugárzás mennyiségének csökkenése — további lehűlés. A másik csoportba a negatív vagy stabilizáló visszacsatolásokat soroljuk, ezek a rendszert érő külső gerjesztő hatásokat fékezik és egy elkezdődött változás megszüntetésére törekszenek. Tipikus példája: felmelegedés — növekvő felhőzet — a Nap rövidhullámú sugárzása nagyobb mértékben verődik vissza sugárzásveszteség -*• lehűlés. Mint látjuk, az éghajlat-ingadozások szempontjából a labilizáló visszacsatolási mechanizmusok a kritikusak. Egy-egy változási folyamat elkezdődésekor nehéz megítélni azt, hogy labilizáló vagy stabilizáló visszacsatolási mechanizmussal állunk-e szemközt. Az előzőekben vázolt labilizáló visszacsatolás (felmelegedés csökkenő jégfelszín...) például csak akkor indul meg. ha a gerjesztő hatás (a felmelegedés) elég nagy. Ezzel szemben a stabilizáló visszacsatolási folyamatok (amelyek általában a gyakoribbak), klímánk állandóságát, a változások gyors kiegyenlítődését biztosítják. Az éghajlat-ingadozások vizsgálata napjainkban még számos kérdést nyitva hagy. Az egyik ilyen az ember előidézte antropogén (COa-szennyeződés, különféle egyéb aeroszol szennyező anyagok) és a terresztrikus (vulkánosság) hatótényezők súlya. További lehetőség a szoláris hatásokban keresendő, például nem zárhatók ki teljességgel a napsugárzás Földön kívüli okokból történő változásai sem, bár erre a jelenlegi napállandó mérések alapján konkrét bizonyítékunk nincsen. Izland és Grönland területén végzett glaciológiai vizsgálatok és az Észak-atlanti térségre vonatkozó tengeri-jég megfigyelések alapján közel ezer évre visszamenőleg rekonstruálták az évi középhőmérséklet valószínű alakulását. Ezen elemzésekből az tűnt ki, hogy a XII. században és a XV. század elején e területeken legalább olyan magas lehetett a hőmérséklet, mint a mostani évszázad közepének tetőző felmelegedésekor, ezzel szemben meglehetősen stabilizálódott mostohább éghajlati viszonyok alakultak ki 1580—1700 212
