Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások

3.33. ábra. A Föld hőmérséklet-változása 1860-tól a C02-koncentráció és a vulkáni tevékenység függvényében

az ami az elmúlt 12 ezer év során lejátszódott. Ennek ellenére számos vizsgálat foglalkozik a jelenlegi éghajlat-ingadozás okaival.

A vizsgálatok egyértelmű és megnyugtató megoldást még nem találtak, valószínű azonban, hogy két tényező játszik döntő szerepet. Egyik a légkör szén-dioxid tartalmának növekedése, a másik a vulkántevékenység alakulása.

A szén-dioxid-koncentráció növekedése egyik velejárója az iparosodásnak, mivel a hőenergiákat felszabadító technikák a fosszilis tüzelőanyagok elégetésén alapulnak.

Mérések és számítások szerint a földi légkörben levő szén-dioxid mennyisége 1860- ban 285 PPM értéket tett ki (PPM = 106 rész/térfogategység), s ez nagyjából megfelel az intenzív iparosodás előtti természetes állapotnak. A XX. század elejéig a C02-kon- centráció lassú, majd rohamosan gyorsuló növekedését figyelhetjük meg. Napjainkban értéke mintegy 325—330 PPM, s becslések szerint 2000-re várhatóan 380 PPM-re növekszik. A szén-dioxidnak az a tulajdonsága, hogy a rövidhullámú besugárzó energiát veszteség nélkül átbocsátja, ellenben a hosszúhullámú hőkisugárzást gátolja (ezt nevezik üvegházhatásnak vagy hőcsapdának), tehát hőmérséklet-emelkedést idéz elő.

A vulkánkitörések nagy mennyiségű finom port és hamut juttatnak a légkörbe. Ez viszont csökkenti a besugárzás mennyiségét, tehát a szén-dioxiddal ellentétes hatást, hőmérséklet-süllyedést okoz.

A 3.33. ábrán a hőmérséklet változása mellett feltüntettük a szén-dioxid-koncent- ráció alakulását és a vulkánossági index értékét is, ez utóbbi arányos a kitörések alkalmából a légkörbejutott vulkáni erupciós anyagok mennyiségével.

Szembetűnő, hogy a XX. század első felének felmelegedése egybeesik a szén-dioxid mennyiségének erőteljes gyarapodásával, ám ugyanakkor a vulkáni tevékenység el210