Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
Érdekes probléma, hogy az emberi tevékenység közvetlen és közvetett hatásai (ipari és egyéb égési folyamatok, a fotoszintézisben szerepet játszó növényzet károsodása, az óceánok elszennyeződése) csökkentik-e légkörünk oxigénkoncentrációját. Az utóbbi 50 évben felhasznált tüzelőanyagok mennyiségén alapuló számítások szerint a légköri oxigénszintnek kereken 0,02%-kal csökkennie kellett volna, ám a mérések arra utalnak, hogy az oxigén mennyisége az említett időszakban változatlan maradt. Ez a figyelemre méltó mérési eredmény feltételezi a bioszféra olyan önregulációs képességét, amely kiküszöböl ilyen kismértékű változásokat. A nitrogén jelenlegi magas szintjének oka a levegőkémia vitatott kérdései közé tartozik. A szakemberek nagyobb része azt a nézetet vallja, hogy eredetét a vulkáni tevékenységben kell keresni, amely a Föld őskorától kezdve N2 gázt is juttatott a légkörbe, s ez az évmilliárdok során felhalmozódva érte el jelenlegi koncentrációját. Ezt a nézetet alátámasztja az a tény, hogy a Föld és a Venus légkörében közel azonos meny- nyiségű nitrogén van, ami a két hasonló nagyságú bolygó hasonló intenzitású vulkánikus tevékenységével magyarázható. Ezzel szemben Lovelock és Margulis 1974-ben közzétett elmélete szerint a légköri nitrogén elsősorban bioszférikus eredetű. Nézetük szerint a bioszféra nélküli Földön a légköri nitrogén a különböző sugárzások és elektromos kisülések hatására gyorsan oxidálódna, s a nitrogén-oxidok az óceánok vizében feloldódnának. A jelenlegi nitrogénszint fennállása feltételezi a légköri nitrogén oxidációjának elmaradását. Az nyilvánvaló, hogy a nitrogén jelenlegi körforgását a bioszféra hozza létre és tartja fenn (légköri nitrogén talajbaktériumok általi megkötése, növényi táplálkozás számára történő átalakítása), a légköri nitrogén oxidációjának bioszférikus eredetű gátló tényezőjét azonban még nem sikerült kimutatni. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a folyamat elmaradása valamilyen módon az élet jelenlétével függ össze, s így a légkör mint a bioszféra része, több mint alkotórészeinek egyszerű összege. 3.4.2 Az éghajlat-ingadozások magyarázata A Föld történetének közel egymilliárd éve, amelynek éghajlatáról elképzeléseink vannak arról tanúskodik, hogy egyirányú éghajlatváltozás ebben az időszakban nem volt. Melegebb és hidegebb, csapadékosabb és szárazabb időszakok váltogatták egymást, s ezek a változások egész bolygónkra kiterjedtek. A földtörténet legdrasztiku- sabb éghajlat-ingadozásai kétségkívül a jégkorszakokhoz kapcsolódnak, ezek becsült összes időtartama azonban csupán mintegy tizedrésze a földfelszín jégmentes állapotának. Ebből következik, hogy a jégmentes pólusok időszaka Földünk normális állapotát jelenti, míg a jóval ritkábban bekövetkező (napjainkban is fennálló) jeges sarkvidékek rendellenes állapotot tükröznek. Ennek a felismerésnek a Föld éghajlata jövőjére vonatkozó hipotézisek terén van nagy jelentősége. 200
