Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások
ellent, ám a későbbi magaslégköri szélmérésekből kitűnt, hogy a monszun-cirkuláció feltételezett magasabb záró ága (a felszínközelivel ellentétes áramlás) nem létezik. Könnyen belátható, hogy a trópuson kívüli monszun nem is lehet zárt cirkulációs rendszer, mivel a Coriolis-erő nagy távolságon belül már jelentősen eltéríti az áramlásokat. Ezzel szemben a kis kiterjedésű helyi légkörzéseknél (tengeri-parti szél, hegy-völgyi szél) az eltérítés elhanyagolható, ezért ezek zárt cirkulációt alkotnak. Kelet-Ázsiában például nyáron a felszíni szél DK-i, télen ÉNy-i, 2 km fölött viszont egész éven át zavartalanul érvényesül a mérsékelt öv Ny-i áramlása. Legfejlettebb a monszun Elő-Indiában, itt a nyári monszun DNy-i szelei kb. 5 km-ig mutathatók ki, e fölött a trópusi keleti áramlást, majd 8—10 km körül a felső troposzféra nyugati szeleit ismerhetjük föl (3.28. ábra). A monszun okozta évszakos időjárási különbségeket a földrajzi környezet, a domborzati viszonyok esetenként tompítják vagy fölerősítik. Az elsőre jellemző példa Japán nyugati partvidéke, ahol télen az ázsiai kontinens belseje felől fújó szél hordozta hideg száraz kontinentális légtömegek a Japán-tenger fölött áthaladva felmelegszenek és vízgőzben gazdaggá válnak. E transzformálódott légtömegek a téli szárazság helyett a Japán-szigetek nyugati peremén eléggé bő téli csapadékot idéznek elő. A másik jelenségre jó példa az Indiai-félsziget nyugati partvidéke, ahol nyáron az Arab-tenger felől délnyugati áramlással érkező meleg és vízgőzben rendkívül gazdag légtömegeket a Nyugati-Ghatok hegyvonulata hirtelen emelkedésre kényszeríti. Ennek következtében ez a partszakasz a nyári monszun idején rendkívül sok csapadékot kap, a három nyári hónapban az évi csapadéknak mintegy 80 százaléka hull le. A monszun arab eredetű szóból, az évszakot jelentő ,,mauzim”-bó\ származik. Az Arab-tenger hajósai valószínűleg már az ókorban felhasználták a télen ÉK, nyáron DNy felől fújó szeleket az Elő-India és Kelet-Afrika közötti vitorlázások során. 3.4 A Föld éghajlatának múltja, éghajlat-ingadozások Geológiai, őslénytani és geomorfológiai vizsgálatok egyértelműen és meggyőzően bizonyítják, hogy a földtörténet során bolygónk különböző övezeteiben a maitól lényegesen eltérő éghajlatok is előfordultak. E vizsgálatok alapján körülbelül 500 millió évre visszamenőleg következtethetünk nagy vonalakban a Föld klímájára. Ezek szerint bizonyítottnak tekinthetjük, hogy egyirányú éghajlatváltozás még ezen hosszú időszak alatt sem lépett fel. Az. egyes geológiai korok különböző klímáit tehát úgy tekinthetjük mint éghajlat-ingadozásokat, amelyek időtartama természetesen igen hosszú (millió években mérhető). Az éghajlat-ingadozások jellemző sajátosságai bolygónk klímájának, s mint a későbbiekben látni fogjuk, kisebbek az elmúlt évszázadokban is előfordultak. Ezek egy része a műszeres megfigyelések időszakába kerülve n* 195
