Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők

szélsebesség s ezért a konvektiv hőszállítás csekélyebb, viszonylag magasabb hőmérséklet alakul ki. így a völgyekben és medencékben a maximum-hőmérséklet a környezetükben tapasztaltnál magasabb. Végeredményben a völgyek és a medencék évi hő- mérsékleti ingadozása nagyobb, mint a környező hegyoldalaké és hegycsúcsoké.

Jól szemlélteti ezt a jelenséget Salgótarján és Kékestető évi átlagos hőmérsékleti szélsőségeinek egybevetése:

Átlagos maximum Átlagos minimum Különbség Salgótarján (völgy) 33,8 °C -17,8°C 51,6°

Kékestető (hegycsúcs) 26,4 °C — 15,9°C 42,3°

Azt is mondhatjuk, hogy a völgyek szélsőségesebb hőmérsékletjárása a kontinentális, a hegycsúcsok kiegyenlítettebb hőmérsékletjárása pedig az óceáni klímaterületekkel mutat hasonlóságot (jóllehet a fizikai okok egészen mások).

Miután a környező hegyláncok felfogják a vízgőzadvekciót biztosító légáramlásokat, a magas hegyvonulatok közé ékelt völgyek és medencék általában csapadékban igen szegények, sok esetben jóval kevesebb csapadékot kapnak, mint a hegység alacsonyabban fekvő lejtői. Ennek egyik legjellemzőbb példáját Svájcban a Rhone völgyében láthatjuk. Ott csupán annyi az évi csapadék (500—550 mm), mint Alföldünk legszárazabb tájain, jóllehet a völgyfenék tengerszint fölötti magassága 500—600 méter között van.

A hegyoldalak és a szabad légkör azonos magasságú szintjei között derült időjárás esetén jellegzetes napszakos hőmérsékleti különbségek alakulnak ki. Nappal a hegylejtő mentén gyorsabban és erősebben felmelegszik a levegő, mint a szabad légkör azonos magasságú rétegében, miután az utóbbi távolabb van a besugárzást elnyelő aktív felszíntől. A hegyoldal fölötti levegő erősebb felmelegedése az izobárfelületek felemelkedését idézi elő, és ezért a magasabb légrétegekben a hegy felől a sík környezet fölé irányuló áramlást indít meg. Ennek következtében lenn a síkon és a hegy környezetének szabad légkörében a hegyoldal fölött felemelkedő levegő pótlására a hegy felé irányuló légáramlás indul meg, amely a lejtőn felemelkedve mint ún. völgyi szél jelenik meg. Nappal tehát a völgyből, illetve a környező síkságról fúj a, szél a hegy felé. Éjjel a jelenség fordított, mert a hegylejtő felszínével érintkező levegőréteg gyorsabban hűl le s így hőmérséklete alacsonyabb, mint a szabad légkör azonos szintben levő levegője. Éjjel tehát a szél a hegyről a völgy, illetve síkság felé fúj, ez az éjszakai hegyi szél. Ezt a derült időjárású napokon a nagyobb kiterjedésű hegyvidékek környezetében kialakuló termikus eredetű helyi cirkulációt hegy-völgyi szélnek nevezzük. Kialakulásának mechanizmusa teljesen hasonló a tengeri-parti szélhez.

169