Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
A felszín egyenetlenségei a sugárzó energiát felfogó, átalakító és leadó aktív burkot, a szubsztrátumot különböző magasságokba emelik fel. A magasabb szintekben a levegő sűrűsége kisebb és sugárzáselnyelést, valamint szóródást okozó alkatrészei (pl. por, vízgőz) is megfogyatkoznak. Ez a körülmény nagymértékben befolyásolja az energiaháztartást. A globális sugárzás mennyisége a magassággal növekszik, miután a levegő szennyeződés- és vízgőztartalma a magasabb szintekben egyre kisebb, s így csökken a besugárzás elnyelődéséből származó vesztesége. A Föld légkörében tartózkodó vízgőznek csaknem teljes egésze az alsó 10 km-es légtérben található. A vízgőz mennyiségét kifejező gőznyomás magassággal történő változását átlagos állapotra az empirikus 5ü/7/;g-formuIa adja meg:-ÍÍ1+-L1 ez = e0• 10 °-0>, (3.1.5-3) ahol e0 és ez a gőznyomás 0 magasságban (tengerszint) és valamely km-ben megadott z magasságban. Ha a z=0 szint gőznyomását 100%-nak tekintjük, a magassági változás értékei a következők: z (km) 0 1 2 3 4 6 8 10 e (%) 100 66,8 42,7 26,9 15,5 5,0 1,4 0,3 \z adatokból kitűnik, hogy a légkör vízgőztartalmának fele 1,7 km, háromnegyede pedig 3,1 km alatt helyezkedik el, s 8 km fölött mindössze 1 százaléka található. Jóllehet a besugárzás mennyisége a magassággal növekszik, a tisztább, vízgőzben szegényebb és vékonyabb légrétegben a hosszúhullámú kisugárzással szembeni elnyelő hatás is kisebbé válik, így az effektiv kisugárzás a magassággal szintén nő. Miután a kisugárzás egész napon át fennáll, míg a besugárzásból származó energiabevétel csak a nappali órákra korlátozódik, a kisugárzás magassággal növekvő mértéke szabja meg a sugárzási egyenleg magassági változását. Ezért a sugárzási egyenleg a magasság növekedésével csökken, ami azt eredményezi, hogy kisebb energiamennyiség áll rendelkezésre a levegő felmelegítéséhez, következésképp a levegő hőmérséklete a magasság növekedésével egyre alacsonyabb lesz. A hőmérséklet-csökkenés átlagos értéke a troposzférában 100 m-es magasságnövekedésre 0,65°. Télen az alsó néhány km-es légrétegben a gyakori inverziós helyzetek miatt a függőleges menti hőmérséklet-csökkenés kisebb, mint nyáron. Átlagos értéke például a Kárpát-medencében júliusban 0,63° /100 m, míg januárban csak 0,24°/ 100 m. Ez azt jelenti, hogy a hegyvidékek alacsonyabb hőmérséklete a nyári félévben karakterisztikusabb, mint télen. Nem kevésbé fontos a hegységek hatása a csapadékra. Az áramló levegő a hegyvonulatok mentén felemelkedni kényszerül, miközben adiabatikusan lehűl s telítetté válik. A kondenzációs szint elérése után megindul a csapadékhullás, így a hegyek A tengerszint fölötti magasság hatása 170
