Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
lőtt a levegő vízgőztartalma nagyobb, a téli évszakban gyakoribb a felhő- és ködképződés, s emiatt a légköri visszasugárzás intenzívebb, tehát a felszín hővesztesége kisebb. A két jelenség (az óceánok felszínének nagyobb rövidhullámú sugárzási egyenlege és kisebb effektiv kisugárzása) együttesen oda hat, hogy az óceánok sugárzási egyenlege nagyobb, mint a szárazföldeké. Kivételt ez alól csak a poláris övezet tengerei képeznek, ahol a szárazföldekhez viszonyított magasabb felszíni hőmérséklet miatt az effektiv kisugárzás nagyobb, s emiatt a sugárzási egyenleg valamivel kisebbnek adódik a kontinensekhez képest. A sugárzási egyenleg eltérő értékeit szemléletesen mutatja az alábbi számsor, amelyben Budiko adatai alapján megadjuk, hogy egyes övékben az óceánok felszínének évi sugárzási egyenlege hányszorosa a szárazföldekének: • (p 60°—40° 40°—20° 20°—0° 1,08 1,46 1,61 ' Amint látjuk, a különbség a trópusi területeken a legnagyobb, miután itt az óceánok fölötti levegő különösen sok vízgőzt tartalmaz, ami az effektiv kisugárzást nagyban mérsékli. Ugyanakkor az állandóan meleg felszíni vízrétegek is jelentős hőmennyiséget adnak le. Az óceáni felszínek sugárzásegyenlegének legnagyobb részét a párologtatás emészti föl, amelynek nagysága a 0°—60° szélességek között a szárazföldi területekhez viszonyítva háromszoros. A szárazföldek és tengerek különböző hőháztartása folytán létrejövő jelentős hő- mérsékleti különbségek sajátos légáramlási rendszert alakítanak ki. A besugárzás napi ciklusában a nappal jobban felmelegedő szárazföld felett a kisebb sűrűségű meleg levegő a magasba emelkedik, és pótlására a talaj közelében megindul a hűvösebb levegő áramlása a tenger felől. Éjszaka a hőmérséklet eloszlása a víz hőleadása miatt fordított. A tenger fölött van melegebb, ekkor itt alakul ki felszálló légmozgás, és a szárazföld felől történik a felszín közelében az utánpótlás (3.13. ábra). Ezt a tengerek és nagyobb tavak partvidékén derült sugárzási időjárás esetén (a közepes és magas földrajzi szélességeken elsősorban nyáron) tapasztalható szabályos napi szélirányváltozást (nappal a víz felől, éjszaka a víz felé fújó szelek) tengeri- (tavi-) parti szélnek nevezzük. E cirkuláció 1—2 km magasságig terjed függőleges irányban, vízszintes kiterjedése a szárazföld fölé trópusi területeken 20—30 km-t is elér, a közepes földrajzi szélességeken ennél jóval keskenyebb parti sávra terjed. Intenzitása nagymértékben Tengeri (tavi) szél Parti szél 3.13. ábra. Tengeri (tavi) és parti szél kialakulása 166
