Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők

hulló csapadék (C) szolgáltatja. A felszínen bekövetkező kondenzációból származó ún. mikrocsapadékoktól (c) (harmat, dér, zúzmara) első közelítésben eltekinthetünk, mert ezek mennyisége a hulló csapadékokhoz képest általában jelentéktelen. Pontosabb vízháztartási vizsgálatoknál azonban a mikrocsapadékot (c) is figyelembe vesz- szük a bevételek között. Mesterséges beavatkozások folytán (pl. öntözés) a bevételhez még egyéb vízmennyiség is hozzájárulhat. A kiadás tételei: a csapadékvíz egy része különböző felszíni vízfolyásokon, a patakok, folyók medrében eltávozik, ez a lefolyás (F). A víz más része párolgás (P) révén visszakerül a légkörbe.

A vízháztartás (3.1.4-1) alatti egyenletét konkretizálva azt a következő formában írhatjuk fel:

C+c-F-P = ±Vt. (3.1.4-2)

Ha a lefolyás és a párolgás azaz a kiadás összege kisebb a csapadéknál — tehát a bevételnél — a víztározódás pozitív, ha viszont a kiadás felülmúlja a bevételt, értelemszerűen negatív előjelű lesz. Első esetben vízkészlet gyarapodásról, a másodikban vízkészlet fogyásról beszélünk. A vízkészlet gyarapodás részint a felszín fölött (hótakaróban felhalmozódó víz, pocsolyák képződése), részint pedig a felszín alatt (talaj- nedvesség növekedése, talajvíz szintjének emelkedése) jelentkezik. Vízkészlet fogyásnál a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségének csökkenése áll fenn (pl. a hótakaró elolvad, a talaj kiszárad, a talajvíz mélyebbre süllyed).

Nagyobb területet és hosszabb időszakot tekintve sem vízkészlet gyarapodás, sem vízkészlet fogyás nem állhat fenn, a vízmérleg egyensúlyba kerül és Vt zérusnak tekinthető (ez természetesen csak több év átlagában igaz). Továbbá, ha feltételezzük, hogy a bevételben a mikrocsapadékok nem játszanak szerepet (c=0) a (3.1.4-2) vízháztartási egyenlet a következő egyszerűbb alakban írható:

C=F+P. (3.1.4-3)

Ez az egyenlet többek között arra is felhasználható, hogy különböző vízgyűjtő területek évi átlagos párolgását meghatározzuk, A vízgyűjtőre hulló csapadék a területen felállított kellő sűrűségű csapadékmérő hálózat mérései alapján megfelelő pontossággal megadható, a lefolyás vízhozam mérésekkel ugyancsak meghatározható. így az egyenletben az egyetlen ismeretlen a párolgás marad, aminek hálózatszerű mérése igen bonyolult, kellő pontossággal meg nem oldható feladat lenne.

Az előző vízháztartási egyenletek voltaképpen a víz földi körforgását, a hidrológiai ciklust jellemzik. A Föld vízkészletének állandó mozgását a „körforgás” szó természetesen igen nagy mértékben leegyszerűsíti, mert valójában a legkülönfélébb irányú és sebességű mozgások, valamint folytonos halmazállapot-változások bonyolult szövevényével állunk szemben. A (3.1.4-3) egyenlet által leírt évi vízháztartás összetevőinek a Kárpát-medence és környezetének különböző területeire jellemző értékeit Lászlóffy adatai nyomán a 3.10. táblázatban mutatjuk be.

156