Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők

3.9. táblázat. A globális víztározók évi átlagos vízforgalma (103 km3)

Bevétel

Kiadás

Világóceán

Csapadék 416 Lefolyás a kontinensekről 36 Lefolyás a sarki jégtakaróból 2 Z 454

Párolgás 454 Z 454

Szárazföldek

Csapadék 108 Z 108

Párolgás 72 Lefolyás 36 Z 108

Sarki hó- és jégtakaró

Csapadék 2 Z 2

Párolgás 0,1 Lefolyás 1,9 Z 2

Légkör

Párolgás 526 Z 526

Csapadék 526 X526

alatt cserélődik ki. Az előzőkben megismert számadatok alapján a VJVf arány vagy vízkicserélődési idő a következő:

Világóceán 3052 év; jég-és hótakaró 12 006 év;

szárazföld 218 év; légkör 9 nap.

A vízmolekulák leghosszabb ideig a sarki hó- és jégtakaróban tartózkodnak, míg légkörünk vízkészlete olyan csekély, hogy mindössze 9 napig fedezné Földünk csapadékát. Ebből következik, hogy a légkörnek vízgőzkészletét évente átlagosan 40-szer kell felújítania párolgással ahhoz, hogy a földfelszínre lehulló évi csapadékvizet (526 • 103 km3« 1000 liter -m-2) produkálhassa.

A vízháztartás

Valamely hely vízellátottságát a vízháztartás alakulása jellemzi. Hasonlóan az energiaháztartáshoz, a vízkészletekre is felírható olyan egyenlet, amelyben a bevétel (Kb), a kiadás (Fk) és a tározódás (V,) tételes felsorolása szerepel:

Vb-Vk=±Vt. (3.1.4-1)

A vízháztartás egyensúlyát az fejezi ki, ha a víztározódás zérus. Természetes körülmények között valamely területen egy adott időszakban a felszín vízbevételét a le155