Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
3. Fizikai klimatológia 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők Az éghajlatot úgy definiáltuk, hogy az a légkör fizikai tulajdonságainak és folyamatainak egy adott helyen hosszabb időszak során a környezettel és egymással is állandó kölcsönhatásban álló rendszere. Az éghajlattan egyik alapvető feladata annak megvilágítása, hogy ezt a rendszert milyen tényezők határozzák meg. Az egyik döntő éghajlat-meghatározó tényező nyilván a hőellátottság, vagyis az a hőenergia-mennyiség, ami egy adott térségben egy adott időtartam során rendelkezésére áll. Ez a hőenergia közvetlenül vagy közvetve a Nap elektromágneses sugárzásából származik. A Föld-légkör rendszer hőenergia-bevételében elhanyagolhatóan csekély az a meny- nyiség, ami Napon kívüli (extraszoláris) eredetű. így a szoláris hőenergiához mérten elenyésző a kozmikus sugárzásból és más égitestek sugárzásából eredő hőenergia, továbbá az a hőmennyiség, ami a Föld belső izzó állapotú tömegéből érkezik a felszín felé. Ugyancsak jelentéktelenül csekély az a hőenergia amit a vulkánkitörések juttatnak a légkörbe vagy ami radioaktív bomlásokból származik és az a biológiai hő, ami a magasabb rendű élőlények testén keresztül kerül a környezetbe. Egyes fejlett ipari körzetekben kis területekre koncentráltan ma már jelentős viszont az a hőmennyiség, ami az emberi tevékenység energiafelszabadítási folyamataiból származik. Ez az energiamennyiség azonban a Föld egész felszínére vonatkoztatva még mindig elhanyagolható a szoláris hőenergiához képest és az a jelenlegi technológiák mellett jobbára fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből ered, tehát a napsugárzásból a földtörténeti korok folyamán elraktározott energiákat aktivizálja. Földünk számottevő területein viszont jelentékeny, sőt az éghajlatot döntően meghatározó az a hőenergia, amit a lég- és tengeráramlások szállítanak. Például Európa északnyugati partvidékéhez télen igen jelentős hőmennyiségeket transzportál az Atlanti-óceán meleg tengeráramlása a Golf-áramlat. Nyilvánvaló azonban, hogy az a hőmennyiség, amit a meleg tengeráramlás e területeken a levegőnek átad, eredetileg szintén napsugárzással került a Földre, csakhogy átalakulása sugárzási energiából hőenergiává nem a felhasználás helyén, hanem attól több ezer km-es távolságban történt meg. 125
