Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
A hőellátottságnak mint egyik legfontosabb éghajlat-meghatározó tényezőnek az alakulása tehát attól függ, hogy egy adott térség a napsugárzásból közvetlenül vagy közvetve mekkora hőenergia-mennyiséget kap, abból mennyit használ fel és mennyit ad át környezetének, továbbá adektív úton milyen mennyiségű hőenergiát kap, illetve veszít. Kisebb térségekben (nagyvárosok, ipartelepek) esetenként az antropogén eredetű hőenergiák is szerepet játszanak. A másik alapvető éghajlat-meghatározó tényező a vízellátottság, ami a hőellátottsággal a víz fázisátalakulásait (párolgás, kondenzáció, olvadás, fagyás) kísérő energetikai folyamatok révén szoros kölcsönhatásban áll. A hő- és vízellátottság együttesen az éghajlat arculatának lényegi vonásait jól reprodukálják, a különböző éghajlatoknak a földrajzi burokra és a bioszférára gyakorolt hatását kielégítően megmagyarázzák. Mind a hő-, mind pedig a vízellátottság alakulása azonban nagymértékben függ attól, hogy milyen sajátosságú az a felszín, ahol az elektromágneses sugárzási energia hőenergiává történő átalakulása lezajlik, illetve ahol a légköri csapadékok befogadása megtörténik. Ezért az éghajlatot meghatározó tényezők sorában lényeges szerepe van a légkörrel érintkező felszín anyagának, növényzetének, a felszínformáknak és az aktív felszín tengerszint fölötti magasságának, együttesen a felszín alaki és anyagi tulajdonságainak. 3.1.1 A napsugárzás energiahozamának földgömbi eloszlása Az az energiamennyiség, ami a napsugárzásból egy adott időtartam során Földünk felszínének egy adott területelemére jut, csillagászati és légköri tényezők függvénye. A csillagászati tényezők a napsugárzás mennyiségének földgömbi eloszlását alapvetően meghatározzák, se tényezők matematikailag pontosan modellezhetők. Ezzel szemben a légköri tényezők, amelyek a csillagászatilag lehetséges sugárzásmennyiségek eloszlását módosítják bár annak szerkezetét alapvetően nem változtatják meg, jóval bonyolultabban hatnak, pontos matematikai modellezésük nem megoldott. A napsugárzás földgömbi eloszlásának alapvető törvényeit célszerű ezért először a csillagászati tényezők függvényében megvizsgálnunk. Ez esetben feltételezzük, hogy Földünket nem veszi körül levegőburok, s így a napsugárzás földfelszínre jutó energia- mennyisége kizárólag a napállandótól, a napsugarak beesési szögétől és a nappal hosszától függ. Az ilyen körülmények között kialakuló fiktív sugárzási rendszert, amely feltételezi még a földfelszín egyenetlenségektől mentes homogén voltát, szoláris éghajlatnak nevezzük. A szoláris éghajlat mint munkahipotézis jól felhasználható a tényleges éghajlat alapvető sajátosságainak fizikai magyarázatánál. Következőkben bemutatjuk annak a sugárzásmennyiségnek a kiszámítását, amely a légkör nélküli Föld egy adott felületelemére adott időtartam alatt érkeznék (ez a sugárzásmennyiség úgy is értelmezhető, hogy az a légkör külső határára érvényes). 126
