Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.12 Ciklonok és anticiklonok
A mérsékelt övi ciklonok többnyire nyugatról kelet felé haladnak. Közepes vonulási sebességük az Atlanti-óceán északi része és Európa fölött 30 km • óra-1 értékű, télen gyorsabban, nyáron lassabban mozognak. Az Európa térségét érintő ciklonok leggyakrabban az arktikus éghajlati front Izland körüli szakaszán keletkeznek. Magyarország szempontjából azonban igen jelentősek azok a ciklonok is, amelyek a mérsékelt övi és a szubtrópusi légtömegeket elválasztó poláris éghajlati fronton keletkeznek. E frontvonal számunkra jelentős szakasza az őszi és téli hónapokban leggyakrabban a Földközi-tenger fölött húzódik. Az ottani ciklonképződés oly módon következik be, hogy egy arktikus fronton keletkezett ciklon hidegfrontja mögött hideg légtömegek jutnak el az Alpok nyugati szegélye mentén a Földközi-tenger középső térségébe (Genovai-öböl körzete), amelyek az ott levő meleg szubtrópusi légtömeggel érintkezve létrehozzák a két eltérő hőmérsékletű légtömeg határán a ciklonképződéshez szükséges labilis hullámokat. E ciklonképződésnél tehát az orografikus adottságok igen jelentős szerepet játszanak, amint azt — más vonatkozásai miatt — a 2.63. ábrán már bemutattuk. A földközi-tengeri ciklonok kelet-északkelet felé haladva érintik a Kárpát-medencét s melegfrontjaik felhőrendszeréből származik hazánk őszi-téli csapadékának jelentékeny része. A trópusi ciklonok szerkezetükben és kialakulásukban eltérnek a mérsékelt égöviekétől. Az utóbbiak két légtömeg határán jönnek létre. A trópusi ciklonok viszont a trópusi égöv egységes légtömegein belül fejlődnek ki. Kialakulásuk mechanizmusa még nincsen minden vonatkozásában tisztázva, a legvalószínűbb az, hogy létrejöttükben a trópusi meleg-nedves légtömegekben kialakuló erős termodinamikai instabilitás a döntő, amelynek energiája heves feláramlásban szabadul fel, és a trópusi ciklon középpontja körül a légrészek gyors forgását idézi elő. A trópusi ciklonok átmérője csupán néhányszor 10 km, szemben a mérsékelt övi ciklonok több száz, esetenként ezer km-es átmérőjével. Tekintve, hogy a trópusi ciklonok középpontjában a légnyomás jóval alacsonyabb, viszont a ciklon átmérője jóval kisebb a mérsékelt övi ciklonokénál, az egységnyi távolságra jutó nyomáscsökkenés vagyis a bárikus gradiens trópusi ciklonokban a mérsékelt övi ciklonok bárikus gradiensének a sokszorosa lehet. Ez magyarázza azokat a katasztrofális mértékű szélviharokat, amelyekkel a trópusi ciklonok átvonulása jár. Nagyon jellegzetes a trópusi ciklonok szerkezete. Időjárási frontok — szemben a mérsékelt övi ciklonokkal — ezekben a képződményekben nem találhatók. A ciklon középpontjában, ahol a légnyomás minimuma van, mintegy 10—30 km-es átmérőjű felhőmentes terület található gyenge szelekkel. Ezt a részt a ciklon szemének nevezik, itt leszálló légmozgások alakulnak ki. A ciklon szemét koncentrikus gyűrű alakjában veszi körül a viharzóna, amelyben a talajközeli szélsebesség szinte átmenet nélkül 50—60m-s_1 értékig is megnövekedhet. A viharzóna átmérője 20—50 km között változik. Ebben az övezetben rendkívül heves feláramlások alakulnak ki, shatalmasan fejlett cumulonimbus felhőzet jön létre, amely a ciklon szemét mint 10—12 km magasságig feltörő felhőfal övezi körül. Ez a felhőfal rendkívül heves záporokat, zivatarokat 121
