Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei gyón csapadékos volt. A többéves nedvesség-felhalmozódást nagyban elősegítette a rendkívül alacsony léghőmérséklet, s az ebből eredő mérsékelt párolgás. Az Alföldön az évi középhőmérséklet 1874-1881 között minden évben a sokévi átlag alatt maradt. A XIX. század végén és főleg a XX. század első évtizedében országszerte száraz időjárás uralkodott. Az 1910-es évek elején azonban ismét több helyen megjelentek a belvizek, melyek 1915-17-ben és 1919-20-ban váltak igazán súlyossá. A következő évtizedben 1922 és 1925-26 volt belvizes esztendő. 1932-ben - a tiszavölgyi árvizek levonulásával egyidőben - jelentős belvízi elöntések is keletkeztek (Babos 1957, Korbély 1937, OVF 1965). 1936-tól egy hétéves rendkívül nedves időjárási periódus kezdődött, mely az Alföld teljes területére, sőt az egész Kárpát-medencére kiteijedt. A csapadék-felhalmozódás mértéke az Alföldön hasonló volt, mint az 1881- es belvizet megelőző időszakban. Az ötévi csapadékösszeg 1940-41-re területi átlagban 3400 mm-t tett ki. A léghőmérséklet az 1930-as években viszonylag magas volt, azonban 1940-42-ben az évi középhőmérséklet jóval a sokévi átlag alá süllyedt. A belvízlevezető műveknek a múlt század végétől folyamatosan végzett jelentős fejlesztése ellenére 1940-42-ben az Alföldön óriási területeket öntött el a belvíz: - a Vízrajzi Évkönyvek adatából következtetve - 1940-ben 480 ezer, 1941-ben 400 ezer, 1942-ben 570 ezer hektárt.* Ezt megelőzően számottevő elöntések keletkeztek már 1936 őszén, 1937 tavaszán és nyarán, majd 1939-ben is. Az 1940-es években még 1943 és 1947 tavaszán mértek nagyobb belvízi elöntést (Bárczay 1943, Tisza-Duna-völgyi Társulat 1948), de a csapadékadatokból következtetve valószínűleg 1944 és - kisebb mértékben - 1945 is belvizes esztendő volt. Az 1950-es évek első feléből - nagyságát tekintve - az 1953. évi késő tavaszi belvíz emelkedik ki, amikor 130 ezer ha került víz alá (OVF 1963). Az 1952/53-as téli félév csapadékösszege az Alföldön kiugróan magas, területi átlagban közel 400 mm volt. Túlzottan nagy belvízi elöntés mégsem keletkezett, mert a megelőző időszak száraz évei, de különösen az 1952. évi rendkívüli aszály következtében a talajok nagytömegű víz befogadására voltak képesek. A talajtelítődés néhol már 1952 őszén tapasztalható volt, s szokatlan időben tette szükségessé a belvízvédekezést. A fokozatosan kialakuló nedves periódust jelezték az 1954. és 1955. évi kisebb méretű téli-tavaszi és nyári belvizek. Az 50-es évek legnagyobb, 200 ezer hektáros belvízi elöntése 1956 tavaszán alakult ki. A többéves nedvesség-felhalmozódást a 3000 mm-es ötévi csapadékösszeg mutatja. 1956 februáijában vastag hótakaró borította az Alföldet. A hó viszonylag lassan, szakaszosan olvadt el, így túl nagy belvízcsúcsok nem képződtek, de az elöntés tartós volt (Babos 1957, 1956. évi Vízrajzi Évkönyv). 1956-ban és 1957-ben nyári belvizek is keletkeztek, súlyos károkat okozva a mezőgazdaságnak. *Az 1940-42. évi belvizekről a következő tanulmány részletesen szól. 38
