Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Belvízi elöntések az Alföldön 1870—1985 között Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején aszályos időjárás uralkodott, de kisebb téli-tavaszi belvízi elöntések mégis voltak. 1963-tól ismét nedvesebbre fordult az időjárás, s már 1963-ban - hóolvadásből eredően - nagy belvizek alakultak ki, főleg a Közép-Tisza vidékén, de ebben az évben a Dunántúlon is vízáradások pusztítottak (Breinich 1963). Az Alföldön a belvízi elöntés maximuma - a vízügyi igazgatóságok fölmérése szerint - 167 ezer hektárt tett ki. 1964-ben csak helyi záporok okoztak kisebb belvízi elöntést. 1965-ben téli-tavaszi és nyári belvíz, sőt kisebb őszi belvíz is sújtotta az Alföldet, leginkább a Közép-Tisza vidékét. A nyári elöntés nagyobb volt, mint a téli-tavaszi. A vízzel borított legnagyobb terület megközelítette a 100 ezer hektárt. Az 1965. évi hidrológiai helyzet előrevetítette az 1966. évi rendkívüli belvíz árnyékát. Az 1965. október 15-én Szegeden tartott belvízvédelmi értekezleten (Orlóczi et ai 1966) megállapították, hogy a kedvezőtlen időjárás folytatódása esetén 1966 tavaszán az átlagosnál nagyobb belvíz várható. Az 1965/66-os tél nagyon csapadékos novemberrel és decemberrel kezdődött. Ennek hatására a talaj felső rétege sok helyen telítődött, a beázás mélysége a talajvíz szintjéig ért, a vízbeszivárgás minimális értékre csökkent. A kötöttebb talajú, mélyebb fekvésű részeken már decemberben elöntések keletkeztek. 1966 januáijában a talaj 10-30 cm mélységig átfagyott, s - különösen az Alföld déli részén - hó formájában nagy mennyiségű csapadék hullott. Általában 30-40 cm-es, helyenként 50 cm-es hóréteg alakult ki. Az Alsó-Tisza vidékén a hóréteg víztartalma január végén 50-60 mm volt. Februárban megindult a lassú olvadás, mely a 9—11 -i hirtelen fölmelegedés hatására oly gyorssá vált, hogy a hóréteg néhány nap alatt eltűnt és belvízi elöntéssé változott (Forgó et al. 1967, Szőcs 1967). Az elöntés legnagyobb kiterjedése az Alföldön 340 ezer ha volt. A kialakult rendkívül magas talajvízállás miatt tetemes épületkárok is keletkeztek. Az Alföldön 13 ezer épület rongálódott meg. A legsúlyosabb helyzet az Alsó-Tisza vidékén állt elő. A védekezés súlypontjaiként Mindszent és Szentes térsége, Orosháza és környéke, valamint Hódmezővásárhely és környéke említhetők. A belvízi időszak belenyúlt a nyárba, sőt az ősz folyamán is keletkeztek belvízi elöntések. 1967 tavaszán majdnem megismétlődött az előző évi helyzet. A hó csak 10 cm-rel volt kevesebb, de lassan olvadt el, s így a legnagyobb elöntés jóval elmaradt az 1966. évitől, összesen 253 ezer hektárt tett ki. A legsúlyosabb helyzet a Felső-Tisza vidékén alakult ki. A csapadékos április következtében az elöntések május végéig, sőt helyenként még júniusban is fönnmaradtak. Egy évi szünet után ismét belvizes esztendő következett: 1969 februárjában a 20-30 cm-es hóréteg az egész Alföldön viszonylag gyorsan olvadt el és 148 ezer ha belvízi elöntést okozott. Az 1960-as évek második felében tapasztalt csapadék-felhalmozódás 1970-ben még tartott. Az ötévi csapadékösszeg ekkor a legtöbb állomáson meghaladta a 3000 mm-t. Az 1969 decemberében kialakult kb. 30 cm-es hótakaró már 1970. január első napjaiban kezdett elolvadni, s hirtelen nagy el39
