Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA belvízöblözetek távlatilag szükséges teljesítőképességét az Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlatban (OVF 1954). 1955-ben a részben átalakult szakértő bizottság a Vízügyi Tervező Iroda számára tanulmányt készített a belvízrendezés tervezési vezérfonaláról (Salamin 1955, 1956a, 1956b), melyet a gyakorlati szakemberek is véleményeztek (Balló-Nóvé- -Petheő 1956, Bokor-Babos 1956). Általában az volt a megállapításuk, hogy a javasolt elméleti módszer túl nagy fajlagos vízhozamokat eredményez, amelyeket a tapasztalatok nem igazolnak. A mértékadó belvízhozam meghatározásának bizonytalanságait a mért belvízhozamok tanulmányozásával, a csapadékviszonyokkal való összevetésével igyekeztek eloszlatni. Legalaposabban a Peresi belvízöblözet adatait dolgozták föl (Kienitz 1955, Szesztay 1956). A kutatók másfelől a tározódást vették alaposabb vizsgálat alá, összekapcsolva azt a tűrési idő fogalmával, s az összegyülekezési elméletet ezek figyelembevételével alkalmazták {Budavári-Kovács 1957, Salamin 1959, 1961). Az így kapott mértékadó vízhozamok jobban összevágtak a gyakorlati tapasztalatokkal. A belvízrendszerek gazdaságossági alapon történő méretezése a Vízügyi Tervező Irodánál már az 1950-es évek közepén is fontos célkitűzés volt {Kienitz 1955). Ez a törekvés az 1960-as évek elején műszaki segédlet kidolgozásához vezetett {Kienitz 1961). A legkedvezőbb vízlevezető-képesség országos átlagának meghatározását is megkísérelték gazdaságossági vizsgálat alapján (Rajczi 1960). A legrészletesebb vizsgálatokat a Hortobágy térségének belvízrendezésével kapcsolatban végezték {Kienitz 1962). A belvízrendezési tervek eredményeit fölhasználva olyan grafikus segédlet készült, amelyről a gazdaságos fajlagos kiépítés a talajkötöttségi mutató függvényében megállapítható {Polgár 1969). A nyírségi belvízrendszerek fejlesztésénél a belvízhozamok mért adatait tekintették irányadónak, lényeges szerepet szánva a létesítendő nagy tározóknak {Szeifert 1965). Az 1965/66. évi téli-tavaszi belvíz olyan méretű volt, hogy sok öblözetben mértékadónak lehetett elfogadni {Kienitz 1967). A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságon ezen időszak vízháztartási viszonyainak elemzésével a különböző talajféleségekre vonatkozó fajlagos levezetési értékeket határozták meg {Csipái 1967, 1974, Török 1969). A VIZlTERV-ben a korábbi tanulmánytervek és az Országos Vízgazdálkodási Keretterv {OVF 1965) adatait fölhasználva, és kikérve a vízügyi igazgatóságok véleményét, Magyarország mind a 83 belvízrendszerére meghatározták a fejlesztésnél alapul veendő fajlagos vízszállítást {Kresz 1971). Az 1970-es években megjelenő kézikönyvekben {Salamin 1973, Pusztai 1974) összefoglalták és bemutatták a mértékadó belvízhozam számításának a gyakorlati tervezésnél szóba jöhető módszereit, hasznos segédleteket is közreadva. Itt megtaláljuk a fajlagos vízszállítási függvény gyors meghatározási módszerét is, mely szerint a függvény szorzóállandójának értékeit a talaj adottságok és az előfordulási valószínűség függvényében választhatjuk ki. 202
