Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREINEK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Kienitz (1974b) munkássága nyomán új színfoltot jelentett a belvízkutatások terén a rendszer-hidrológiai szemlélettel kidolgozott matematikai modellek és programok alkalmazása a síkvidéki vízgyűjtőkön keletkező belvíztömeg számításához (EXPRE-program), valamint a belvízlevezető csatornákban kialakuló vízhozam-idősorok és az elöntések nagyságának meghatározásához (DRAlNAGE-program). A különböző valószínűségű mértékadó vízhozamok a számított belvízhullámok csúcsértékeinek matematikai statisztikai feldolgozásával állapíthatók meg. Ezek az új lehetőséget kínáló módszerek, bár alkalmazásuk megkönnyítésére segédlet is készült (VITUK1 1976), a gyakorlatban nem teijedtek el, egyrészt a nagyon nagy adatigény és az adatok földolgozási nehézségei, másrészt számos részletkérdés tisztázatlansága miatt (Dobos-ljjas 1976, Fehér 1975, 1976, Ijjas 1982). A modcllvizsgálatok ráirányították a figyelmet a kísérleti vízgyűjtőterületekre, amelyeken kezdtek kialakulni a statisztikai földolgozásra alkalmas, viszonylag hosszabb adatsorok. Az adatok földolgozásával többek között jobban értékelhetővé vált a lefolyási tényező változása, a levezetőhálózat sűrítésének és az öntözésnek a hatása a levezetendő vízmennyiségre (Hartyányi 1974, Kienitz 1974a, Oroszlány 1974), de a belvízképződés és lefolyás fizikai folyamatának jobb megismerése egyben újabb kétségeket támasztott a korábbi méretezési módszerekkel szemben. Az 1970. és az 1975. évi belvizek okozta súlyos károk és a mezőgazda- sági termelés erőteljes fejlődéséből fakadó növekvő belvízmentesítési igények indokolttá tették, hogy az ebben az időben készülő vízrendezés-fejlesztési terveknél újabb méretezési módszereket is kipróbáljanak. Ilyen volt a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kifejlesztett (Ravasz 1976a) és először a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóságon alkalmazott vízháztartási módszer (Kovács 1976), mely a korábbi hasonló módszerektől abban különbözik, hogy a Kreybig-féle részletes talajtérképekre alapozva és az agrotech- nikai-agronómiai állapotot is figyelembe véve pontosabban határozza meg a talajban történő tározódást. Az üzemi méretű feladatokra kidolgozott módszert - a vízgyűjtő kiterjedését kifejező korrekciós szorzó bevezetésével - nagyobb térségekre is alkalmazták (Pálfai 1979). Ugyancsak a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen fejlesztették ki a kísérleti vízgyűjtők mért lefolyási adataiból kiinduló módszert (Oroszlány 1976, 1978), mellyel a talajok ötórás kapilláris vízemelésének függvényében lehet megállapítani a különböző gyakoriságú belvízhozamot. Vízáteresztő fedőréteg esetén ettől eltérő, sajátos módszerre van szükség (Molnár 1976, Horváth—Oroszlány 1980). A vízrendezési tervezés az 1970-es években egyre jobban decentralizáló- dott, s ez azzal járt, hogy nem egy esetben tapasztalatlan, kellő gyakorlat nélküli tervezők készítették a terveket. Emiatt sürgetővé vált a műszaki irányelveket leíró szabályozási kiadvány közreadása. Ennek kézirata a V1Z1TERV- ben elkészült (Molnámé 1974), majd az irányelvek tervezetét is összeállították (OVH 1976), de az jóváhagyott irányelv formájában nem jelent meg. En203
