Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése

SÍKVIDÉKI területeink hidrológiai vizsgálata

1. ábra. Az évenkénti legnagyobb belvízi elöntés (Fmax) és a legnagyobb napi lefolyás (Lmax) értékei az Alföld középső térségében

Az imént mondottakhoz - némi magyarázatként - hozzá kell fűzni, hogy a síkvidéki vízrendezés fejlesztése szélesebb körben csak az 1970-es évek vége felé vált átfogó, vagyis az üzemen belüli, sőt a táblán belüli feladatokra is kiterjedő rendezéssé, így ezeknek a munkálatoknak a hatása számottevően még nem torzíthatta el az adatsort. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a vízrendezés-fejlesztés pozitív hatásai mellett bizonyos negatív hatások is érvényesülhetnek (pl. a táblaméretek növekedéséből eredően), amelyek adatsorainkat ellenkező értelemben módosíthatják, s ezáltal az eltérésekben bizonyos kiegyenlítődés következik be. A néhány kisebb térség adatsorában tapasztalható jelentős, nem elhanyagolható egyirányú változás rendszerint valamilyen speciális okra vezethető vissza.

Felvetődik az a kérdés is, hogy az 1961-1980, illetve az 1966-1980 közötti viszonylag rövid időszak belvízi szempontból mennyire tekinthető jellemzőnek? Nem túl nedves, vagy nem túl száraz időszak-e éppen? Erre elég nehéz válaszolni, mert hosszabb észlelési adatsoraink csak a meteorológiai elemekről vannak, egy-két egyszerű meteorológiai paraméterrel viszont nem lehet kellően kifejezni a belvízi viszonyokat. Mindenesetre az évi csapadékösszegek eloszlása a vizsgált időszakban és 1901—1980 között alig tér el egymástól, az évi középhőmérsékle95