Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvizek hidrológiai elemzése és jellemzése
A BELVIZEK HIDROLÓGIAI ELEMZÉSE ÉS JELLEMZÉSE Itt kell szólnunk a talajhasználat módjáról, a művelési ágakról, az agrotechnikáról és a meliorációról. A csupasz talaj jobban kedvez a belvíz keletkezésének, mint a növényzettel benőtt. Különösen az erdőknek van jelentős belvízcsökkentő hatása (a csapadék egy részének fölfogása és az erdők alatti talaj nagyobb vízbefogadó-képessége miatt). A mélyszántás, a mélylazítás, a talaj kémiai javítása, a talajcsövezés növeli a vízbefogadó-képességet, a monokultúrás termesztés, az öntözés és a nehéz erő- és munkagépek okozta talajtömörödés viszont csökkenti. Nyilvánvaló, hogy a vízgyűjtőterület egy részének burkolása, épületekkel való beépítése, ha ez arányaiban számottevő, lényegesen megváltoztatja a lefolyási viszonyokat, növeli a belvízhozam csúcsértékét. Természetesen figyelembe kell vennünk a vízgyűjtőterületen esetleg található nagyobb lefolyástalan mélyedéseket (ha azok így maradnak), a tavakat, víztározókat, rizstelepeket, halastavakat, amelyekről nincs lefolyás, illetve belvíz idején rendszerint nincs vízlevezetés. A vízgyűjtőterület domborzatának, terepviszonyainak a belvízre gyakorolt hatása kettős. A mikrodomborzat elsődlegesen a belvíz kialakulását, a makrodomborzat a belvíz lefolyását befolyásolja. A nyugtalan mikrodomborzat kedvez az elöntés kialakulásának (a magasabb részekről a mélybe gyűlik össze a víz), de gátolja a lefolyást. A nagy esésű vízgyűjtőn a belvíz gyorsabban folyik le, mint a kis esésű vízgyűjtőn, ahol a lefolyást a víz területi tározódása is jobban fékezi. A vízrendezés műszaki eszközeivel (tereprendezés, csatornaépítés, talajcsövezés, szivattyúzás) lényegében a domborzati viszonyokba avatkozunk be, elősegítjük a víz összegyülekezését és lefolyását. Minél nagyobb mérvű a tereprendezés, minél sűrűbb a csatornahálózat és a talaj csőhálózat, s minél több közbenső esésnövelést alkalmazunk, annál jobban megváltoztatjuk a lefolyási viszonyokat: mérsékeljük az elöntések kiterjedését és tartósságát, s gyorsítjuk a vízlefolyást, amit ilyenkor már vízelvezetésnek is mondhatunk. Ezt a gyorsító s egyben nagyobb vízhozam-csúcsokat eredményező hatást a szóban levő létesítmények vízszállító-képessége korlátozhatja. Azt, hogy a fenti vízrendezési beavatkozások milyen mértékűek, illetve, hogy azoknak milyen mértékűeknek kellene lenni, a vízgyűjtőterület természeti adottságain kívül a vízgyűjtő általános fejlettsége, „társadalmi-gazdasági színvonala” is befolyásolja. Minél magasabb ez a színvonal, annál több a védendő érték, s ez intenzívebb, hatékonyabb vízrendezési beavatkozást kíván. E tekintetben speciális igényeket támaszthat a vízgyűjtő nemzetközi jellege, országok közötti megosztottsága. A vízgyűjtőterület talajvízviszonyai legfőképp a domborzati, a földtani és a talajadottságoktól, a növénytakarótól, valamint a csapadéktól és a hőmérséklettől (a párolgástól) függően alakulnak ki, s bizonyos emberi beavatkozásokra (szennyvízszikkasztás stb.) módosulhatnak. A talajvízviszonyok általában fontos szerepet játszanak a belvízképződésben, mégpedig elsősorban azáltal, hogy a talaj vízbefogadó-képességét nagymértékben befolyásolják. Magas talajvízszint esetén még a laza talaj vízbefogadó-képessége is ki86
