Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei

Talajvízfeltörések a Dél-Alföldön

3. ábra. Az 1979. évi talajvízfeltörések a Maros hordalékkúpján 1. Folyami homok; 2. löszös homok; 3. homokos lösz; 4. infúziós lösz; 5. agyagos lösz; 8. réti agyag; 7. szikes agyag

Az ilyen szélsőséges feltételezések hidraulikai megfontolásokkal nem támaszthatók alá, de a konkrét talajvízészlelések és megfigyelések (Kreybig 1956, Rónai 1956, 1961), valamint az egész magyar medence hidrodinamikai modellje (Kovács-Erdélyi-Korim-Major 1972) arra hívják fel a figyelmet, hogy a talajvízfeltörések kialakulását a helyi adottságok mellett a nagyobb vízföldtani egységek nyomás- és áramlási viszonyai is befolyásolják.

A másik fő kérdés az, hogy miért éppen a felsorolt években tört a talajvíz a felszínre? Erre a Dél-Alföld szélsőséges időjárása ad magyarázatot, elsősorban a csapadék és a talajvizet fogyasztó párolgás sokéves ingadozása. A meteorológiai adatok vizsgálata azt mutatja, hogy a talajvízfeltöréseket megelőző időszakban sorozatosan nedves, az átlagosnál csapadékosabb és - a hőmérséklet, valamint a napfénytartam alacsony értékei miatt — mérsékeltebb lehetséges párolgással járó évek voltak. A csapadéktöbblet és a párolgási hiány következtében a talajvíz szintje - évszakos ingadozását többé-kevésbé megőrizve - egyre magasabbra került, a talajvízkészlet fölhalmozódott. Ilyen előkészítés után a talajvízfeltörésekhez vezető döntő lökést rendszerint egy koratavaszi esőzéssel párosuló gyors hóolvadás adta meg.

59