Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei Talajvízfeltörések a Dél-Alföldön A magyar Alföld déli részén érdekes, ritkán előforduló jelenség a talajvízfeltörés, vagyis a talajvíz szintjének időnként a térszín fölé emelkedése. A nép erre azt mondja, hogy „megjelent a föld árja”. Szeged környékén a „vadvíz” elnevezést is használják, de „belvízfeltörés”ről is szoktak beszélni. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a Dél-Alföldön mikor és hol fordultak elő talajvízfeltörések, s ezeknek mi a magyarázata? A talajvízfeltörések előfordulása A korabeli följegyzések és Szeged mérnökének, Vedres Istvánnak későbbi leírása arról adnak hírt, hogy az 1816. évi nagy Tisza-völgyi árvízzel egyidőben Szeged környékén a talajvíz a laposabb helyeken fölfakadt, sok kútból kiömlött a víz, az országutak, a puszták, sőt néhol a szőlők és a szántóföldek is víz alatt voltak, némely település vízben állott. A föld álja szinte annyit rontott (pusztított), mint a felső vizek, azaz a folyók árvize {Kardos 1975). Az 1870-es és 80-as években, de legfőképp 1881-ben, a Szeged környéki vadvizek - a vízzel teljesen telítődött fennsíki homoktalajokból kibuggyanva - a Duna-Tisza közi hátság keleti lejtőjéről nagy tömegben zúdultak a város felé, s elöntötték az árteret (Hanusz 1886, H. Pap 1927, 1942). A XX. században először az 1916-17. és az 1919-20. esztendőkben tapasztaltak először hasonló, de a korábbiaknál kevesebb bajt okozó jelenséget {Bauer 1941, H. Pap 1927, Kiss 1984). A legemlékezetesebb, a mezőgazdasági területeken, a településeken és a közlekedési hálózatban egyaránt nagy kárt okozó talajvízfeltörések 1940-42- ben voltak. Ekkor szintén a Duna-Tisza közi hátság keleti lejtőjén (Kecskeméttől és Kiskunhalastól Szegedig), valamint a Körös-Tisza-Maros közén (az országhatártól kb. Gádoros-Székkutas vonaláig) tört föl a talajvíz {Bauer 1941, Bárczay 1943, H. Pap 1942, Kiss 1984, Kreybig 1956, Trümmer 1945). A szóban lévő - az 1. ábrán föltüntetett - körzeteken belül kisebb mértékű talajvízfeltörések alakultak ki 1956-ban, 1966-67-ben és 19 70- 77-ben {Kiss 1984). A fölsorolt években inkább a hóolvadásből és esőzésből közvetlenül keletkező belvizek domináltak. Viszont 1979-ben és 1981-ben a Maros hordalékkúpjának főként a Kevermes-Nagykamarás- Magyarbán-hegyes-Medgyesbodzás közötti részén az 1942. évire emlékeztető talajvízfeltöréseknek lehettünk tanúi {Pálfai 1981). Szórványos vízfeltörések voltak még Békéscsaba nyugati határában és Csanádpalota-Nagylak térségében (1. ábra). 56
