Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei
Talajvízfeltörések a Dél-Alföldön 1. ábra. Talajvízfeltörési zónák a Dél-Alföldön A talajvízfeltörésből, illetve a hóolvadásból-esőzésből közvetlenül származó felszíni vízborításokat nehéz megkülönböztetni, mert kölcsönösen ok-okozati összefüggésben vannak, azaz a talaj alulról, a talajvízből történő telítődése elősegíti a belvizképződést, a talajba felülről beszivárgó belvizek pedig a talajvizszint megemelkedését idézik elő, ami - bizonyos esetekben - vízfeltöréshez vezet. Ezért a talajvízfeltörés és a belvízkeletkezés kérdéskörét is összefüggéseikben kell vizsgálni. A talajvízfeltörések magyarázata Arra a kérdésre, hogy a talajvizek miért a fent említett térségekben törtek föl, a földtani és a domborzati adottságok elemzésével adhatunk választ. A földtani térképekről megállapítható, hogy a talajvízfeltörési zónákban - s jóformán csak ott - a laza szerkezetű, jó vízvezetőképességű felszíni-felszín- közeli képződmények vannak túlsúlyban, amelyekbe a helyi csapadék akadálytalanul be tud szivárogni és - ha a talajvíznívó elég magasan van - közvetlenül táplálni tudja a talajvizet. További lényeges körülmény, hogy ezek a vízáteresztő-vízbefogadó képződmények a meglehetősen „ nyugtalan ” domborzat magasabb fekvésű, kiemelkedő részein vannak, így az itt bejutó és fölhalmozódó víz az alacsonyabb fekvésű területek felé tud szivárogni. Ezt a szivárgást az is elősegíti, hogy nemcsak a felszíni-felszínközeli képződmények, de alattuk pásztás kifejlődésben (az egykori folyómedrekben) - a mélyebb rétegek is jó vízvezetőképességűek. A Dunának, illetve a Marosnak a hordalékkúp magas hátain fölhagyott folyómedrei és fattyúágai a folyók mai, mélyen beágyazott medrével nincsenek kapcsolatban, de vizveze57
