Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok
Magyarország aszályossági zónái A III. táblázat első három oszlopában lévő adatok, mivel köztük bizonyos összefüggés van, esetleg egyetlen korrekciós tényezővel is kifejezhetők. Javaslatunk az, hogy valami hasonló megoldást kellene találnunk, azzal a különbséggel, hogy a PAl-t nem kellene összevonni (összemosni) az egyesített korrekciós tényezővel, hanem az utóbbit külön térképen kellene ábrázolni. A két térkép természetesen és célszerűen együtt is megjelenithe- tő lenne. Ilyenformán az aszályosság éghajlati meghatározottsága és a talajtani adottságok külön-külön, de együtt is értékelhetők lennének. Ez a feladat, melyet talajtani szakembereknek és hidrológusoknak közösen kellene megoldani, nyilvánvalóan meghaladja tanulmányunk kereteit. A kétféle térképnek a tényezők összeszorzásával történő egyesítése azért is problematikus, mert a PAI-értékek folytonos mezőt képeznek, a korrekciós tényezők viszont mozaikszerűen hálózzák be az ország területét. A hazai módszer kidolgozásához előzetesen annyit mondhatunk, hogy az egyesített korrekciós tényezőkből három vagy öt kategóriát volna célszerű kialakítani, mégpedig oly módon, hogy a középső kategória értéke 1,0 legyen, a többiek pedig fölfelé és lefelé arányosan térjenek el 1,0-tól. A feladat megoldásához jó alapot nyújt a talajok vízgazdálkodási kategóriarendszere (Várallyay et al. 1980, Várallyay 1988), illetve az ahhoz tartozó 1:500 000 méretarányú térkép {13. ábra). Az ezen elkülönített kilenc vízgazdálkodási talajkategória azonban az aszályossági térkép kiegészítéséhez, az aszályérzékenység ábrázolásához túl soknak tűnik. 13. ábra. Magyarországi talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak kategóriái {Várallyay 1988) 373
