Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok

Az ASZÁLY ELŐFORDULÁSI VALÓSZÍNŰSÉGE MAGYARORSZÁGON

dellvizsgálatot 13 osztályba sorolt növénycsoportra végezték el, két-három különböző termésszintet elkülönítve. A talajt a hasznos tározóképesség alapján négy osztályba sorolták, a talajvizmélységet is figyelembe vették. A meteorológiai hatásokat 23 állomás 50 éves dekádonkénti hőösszeg- és csapadék-adatsoraival jellemezték. A Keretterv két állomásra (Zalaegerszeg és Kecskemét) és két különböző talajtípusra közli a lucerna tenyész- időszaki vízhiányának valószínűségi eloszlásfüggvényeit is.

Az aszály előfordulási valószínűségét az 1980-as években az általunk konstruált, de még nem teljesen a mai formában használt aszályossági index-szel vizsgáltuk (Pálfai 1987). A 67 meteorológiai állomásra előállított 1901-1986 közötti adatsorból egyrészt meghatároztuk az index 10%-os előfordulási valószínűségű (átlagosan tízévenként előforduló) értékeinek területi eloszlását, másrészt az országos területi átlagok Gauss-fuggvény szerinti eloszlásgörbéjét. E szerint országos viszonylatban átlagosan 3,3 évenként alakul ki aszály.

Varga-Haszonits (1989) 25 megfigyelő állomás esetében az 1881-1980 közötti adatokból a párologtató-képesség (potenciális evaporáció) és a csapadék hányadosaként értelmezett ariditási indexet számolta ki, s a vegetációs periódusra vonatkozóan állomásonként meghatározta a gyakorisági értékeket. A párologtató képesség nagyságát - az 1951-1980 közötti adatokból kiindulva - a levegő havi középhőmérsékletére épülő és megyénként eltérő empirikus konstansokat tartalmazó formulából határozta meg.

Dunay-Tölgyesi (1993) tanulmánya - az 1951-1992 közötti évek te- nyészidőszaki talajnedvesség adataira támaszkodva - Magyarország kilenc tájegységére (pontosabban kilenc jellemző megfigyelő állomásra) közli a három csoportba sorolt aszálygyakorisági értékeket. Például a Duna-Tisza közén a vizsgált 42 év közül 10 év kedvező vízellátású volt (a talaj felső 1 méteres rétegében a nedvességtartalom nem süllyedt a szántóföldi hasznos vízkapacitás 40%-a alá), 15 év aszályos minősítést kapott (a nedvességtartalom 20% alá csökkent), 4 év pedig súlyosan aszályos volt (a nedvesség- tartalom 10% alá csökkent). Ugyanezen kategóriák gyakorisága az ország nyugati szélén rendre: 37, 2 és 0 év.

Szász (1994) többféle formulát dolgozott ki a szárazság kifejezésére. Ilyen a nyári szárazsági index, mely lényegében a csapadék és a potenciális párolgás hányadosa, de bizonyos mértékig függ a téli-tavaszi csapadék nagyságától és a talaj típusától (vizvisszatartó képességétől) is. Az index átlagos értékeiből megszerkesztette a magyarországi eloszlás térképét. Hosz- szú idejű debreceni megfigyelések alapján úgy látja, hogy a szárazságok a 20. század utolsó évtizedeiben lényegesen gyakrabban következtek be, mint a 19. század végén vagy a 20. század elején. A szerző behatóan elemezte 15 állomás 1901-1960 közötti hőmérsékleti és csapadékadatait, a köztük lévő kapcsolatokat. Többek között meghatározta az aszályjelleget jól tükröző szélsőségesen meleg-száraz hónapok százalékos gyakoriságát a nyári félév egyes hónapjaiban.

351