Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok
Átfogó aszályvizsgálatok A szélsőségesen száraz időszakok statisztikai feldolgozására érdekes példát mutat be a velünk szomszédos jugoszláviai Vajdasági Tartomány területére Beric és Neskovic-Zdravic (1995) tanulmánya. Térképsorozat ábrázolja a 2, 5, 10, 20, 50 és 100 éves visszatérési idejű csapadékszegény időszak hosszát, mely 21 és 72 nap között váltakozik. Egy újabb vizsgálat (Bussay-Szinell-Szentimrey 1999) - az 1881-1990 közötti 110 év adataiból kiindulva - a relatív csapadékösszeg alapján határozta meg az aszálygyakoriságot, mégpedig 25 megfigyelő állomásra. A WMO ajánlásának megfelelően aszálynak tekintették a 60% alatti havi és a 75% alatti évi csapadékosság értékeket. Ezen vizsgálat szerint az aszálygyakoriság területileg meglepően kis változékonyságot mutat. Az egyes hónapok az esetek durván 30%-ában minősíthetők aszályosnak, teljes éveket vizsgálva az aszálygyakoriság jellemzően 10% alatt marad. Az utóbbi években - a Palmer-féle aszályérzékenységi index (PDS1) mellett világszerte terjed a Standardizált Csapadék Index (SPI) használata (.Bussay-Szinell-Szentimrey 1999). Ezek értékeit néhány magyarországi állomásra is kiszámították {Domonkos - Szalai - Zoboki 2001). Vránceanu et al. (2000) közlik azt az aszályérzékenységi térképet, melyet az általunk konstruált aszályindex (PA1) alkalmazásával Stánescu és társai szerkesztettek Románia területére. Az indexnek a térképen elkülönített három érték-kategóriájához megadták az aszály átlagos visszatérési idejét. A következőkben az aszályindex segítségével mutatjuk be az aszály előfordulási valószínűségét hazánkban. A PA1 adatsorok előállítása és statisztikai vizsgálata Az aszály mérőszámainak tárgyalásánál ismertetett aszályindex (PA1) értékeit az 1931-1998 közötti évekre és 68 meteorológiai állomásra az Országos Meteorológiai Szolgálat egyik kiadványa tartalmazza (Pálfai-Bo- ga—Sebesvári 1999). A kiadványban lévő néhány hibás adatot kijavítottuk, majd az adatbázist 2000-ig kiegészítettük és 5 új (hegyvidéki) állomást is bevontunk a vizsgálatba. Tipikus példaképp - egy diagramon - a szentesi adatsort közöljük (1. ábraj. Szentesen - a vizsgált 70 év alatt - a legsúlyosabb aszály 1952-ben volt (PAI=15,9 °C/100 mm). A 70 éves adatsorok homogenitását Szmimov-Kolmogorov-próbával vizsgáltuk. 30 és 70%-os szignifikancia határok figyelembevételével az adatsor az állomások túlnyomó többségében homogénnek tekinthető. A vizsgálat nyolc állomás esetében mutatott ki inhomogenitást. Ezt többnyire az index alacsonyabb értéktartományában lévő eltérések okozzák, ezért - az aszály előfordulási valószínűségének meghatározása szempontjából - az adatsort minden állomáson elfogadhatónak minősítettük. Más vizsgálatok {Szalai-Szentimrey 2001) - legalábbis az évi középhőmérséklet tekintetében - több állomásnál az adatsor inhomogenitására hívták fel a figyelmet. 352
