Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Átfogó aszályvizsgálatok
Átfogó aszályvizsgálatok Az aszály előfordulási valószínűsége Magyarországon Bevezetés A Közép-Európában elhelyezkedő Magyarország a kontinentális éghajlati övezetbe tartozik, de időjárásában időnként az óceáni és a mediterrán hatások is érvényesülnek. Magyarország természetföldrajzi adottságai a mező- gazdasági termelés számára sok mindenben kedvezők (a terület kb. 70%-a mezőgazdasági művelés alatt áll), de jelentős kockázati tényező az aszály. Ahhoz, hogy ez a kockázat számszerűsíthető legyen, az ország különböző tájain ismernünk kell - más fontos tényezők mellett - az aszály előfordulási valószínűségét. Egy ilyen vizsgálat a nemzeti aszálystratégia kidolgozásához is nélkülözhetetlen (Harms 1993, Vermes 1998, Vermes et al. 2000). Ezzel a kérdéssel a hazai szakirodalom - a téma jelentőségéhez képest - viszonylag keveset foglalkozott. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy Magyarországon a mai napig nem alakult ki egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy az aszály számszerű jellemzésére (kvantifikálására) - a sok lehetséges közül (Faragó-Kozma-Nemes 1988, Faragó-Bézsenyi-Dobosi 1990, Bussay-Szinell—Szentimrey 1999) — hazai viszonyaink között melyik a legjobb paraméter, illetve index. Másrészt - a legtöbb index esetében - nem kis nehézséget jelent az eloszlás-vizsgálatokhoz szükséges hosszú adatsor előállítása nagyszámú megfigyelő állomásra. Az 1960-as években az öntözési vízszükséglet meghatározását célzó vizsgálatok kapcsán elemezték az aszály, illetve a vízhiány előfordulási valószínűségét. Szesztay (1966) Debrecen 1871-1960. évi adatai alapján az április 1-október 31. közötti nyári félévekre kiszámította a lehetséges párolgás és a csapadék különbségeként értelmezett vízhiányt, s megszerkesztette a 90 éves adatsor valószínűségi görbéjét. Erről leolvasható, hogy milyen valószínűséggel (átlagosan hány évenként) kell bizonyos nagyságú vízhiányra számítani. A lehetséges párolgás értékét a 10 °C feletti középhőmérsékletű napok hőmérsékleti összege alapján határozta meg (Szesztay 1964). Antal (1969, 1988) az 1901-1965 közötti évek teljes és tenyészidősza- ki, vagyis az április 1-szeptember 30. közötti éghajlati vízhiányát három megfigyelő állomásra (Debrecen, Magyaróvár, Szombathely) számította ki, s megszerkesztette az eloszlásgörbéket. A lehetséges párolgás értékét saját képletével kalkulálta. Az ebben szereplő tényezők: a levegő napi középhőmérséklete, a levegő telítettségi páranyomása és aktuális páranyomása. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (Varga 1984) több növénycsoportra térképsorozaton bemutatja a tenyészidőszaki vízhiány 80%-os valószínűségű értékeit. A térképszerkesztés alapjául szolgáló szimulációs mo350
