Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai Az 1989/90. tél szinte az egész országban hó nélkül telt el. Az 1990. évi tavaszi hónapok közül - országos viszonylatban - csupán áprilisban hullott az átlagosnál több eső. A nyári hónapok sem hozták meg a kívánt mennyiségű, a nagy hiányt pótló csapadékot, bár júniusban és július elején sokfelé (főleg az Alföld délkeleti részén) és több alkalommal hullott kiadós, 20-30 mm-es eső. Június közepétől ugrásszerűen megemelkedett a léghőmérséklet (2. ábra). A napi legnagyobb léghőmérséklet {tdmax) gyakran meghaladta a 30°C-t. Az ennek következtében föllépő nagyfokú párolgás a talajok hasznosítható vízkészletét szinte teljesen kimerítette (ÁM 1990). Később tovább súlyosbodott a helyzet, mert július 5-e után, tehát amikor a növényzet legjobban igényelte volna a vizet, a csapadéktevékenység mintegy 30-40 napra jóformán teljesen megszűnt (2. ábra). 2. ábra. A napi legnagyobb hőmérsékletek és a napi csapadékok alakulása Orosházán Az időjárás ilyetén alakulása a mezőgazdaság számos területén okozott kárt, s a kukoricaterméshez fűzött utolsó reményeket is meghiúsította. Az augusztus 20-a utáni, majd a szeptemberi esők már nem igen javítottak a helyzeten. A csapadékmentes és magas léghőmérsékletű időszak kedvezőtlen mezőgazdasági hatását tovább erősítette, hogy a talajvíz szintje alig emelkedett az egyébként is nagyon alacsony őszi mélypont fölé (3. ábra). Az 1990. évben a talajvízállás lényegesen alatta maradt a sokévi átlagnak. A mélyen elhelyezkedő talajvíz csak csekély mértékben tudta a felsőbb rétegek vízhiányát pótolni. 294
