Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai 1904: 10,57 °C/100 mm, 1935: 10,05 °C/100 mm, 1952: 12,35 °C/100mm, 1990: 9,99 °C/100 mm. Aszályindex (•C/100) 1890 1900 *10 '20 ‘30 *40 '50 ‘60 ‘70 '80 '90 1. ábra. Az aszályindex Tisza-völgyi (magyarországi) területi átlagainak változása 1891—1990 között (az ötévi mozgó átlagok görbéjével). A legsúlyosabbnak tehát az 1952. évi aszály bizonyult, míg a többi három lényegében azonos mértékűnek. Összehasonlításul: az index sokévi területi átlagértéke 5,23 °C/100 mm, tehát a fenti éveket kb. kétszeres értékek jellemzik. Érdekes, hogy az 1935. és az 1952. évi aszály egy-egy- 1928-tól, illetve 1945-től tartó - nyolc éves aszályos periódus záróéve; megkockáztathatjuk tehát, hogy az 1990. évi aszály is lezárja az 1983 óta tartó száraz periódust, ugyanis az 1991-es év már kedvező csapadékellátottságú volt. Nincs kizárva azonban a száraz periódus további elhúzódása sem. Gondoljunk csak az 1779-1797 közötti aszályos időszakra. A vizsgált évek állomásonkénti adatai alapján az aszályoknak a területi eloszlásáról is képet nyertünk. A Tisza teljes vízgyűjtőjére megszerkesztett, s 1991-ben a tiszadobi emlékülésen bemutatott ábrák tanúsága szerint a legerősebb aszály a következő régiókban alakult ki: 1904-ben Szatmár környékén, a Hortobágy északi részén, Szolnok megyében, Szeghalom környékén és Észak-Bácskában; 1935-ben Debrecen környékén, Szolnok megye tiszántúli részén, Békés megyében és Kiskunfélegyháza vidékén; 1952-ben Debrecen körül és a Hortobágy mellékén, Szolnok megye déli, Békés megye nyugati és déli részén, Csongrád megyében, a Bácskában és a Bánátban; 1990-ben Kisköre-Tiszafüred térségében, a Cegléd-Szolnok közötti sávban és Vajdaság Tisza menti területeinek déli felén (Pálfai 1991). 272
