Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai

Három évszázad aszályai a Tisza-völgyben

KunszentMárton 200.000 holdnyi határa ugyanazon fokán áll a nyomornak, mint Karczag... Heves megye nagy részében az őszi vetésből csak a vető mag, sok helyen ennyi sem várható; tavaszi, legelő, kaszálló semmi. Csanád megye legnagyobb részében az ősziből 1-1,5 mag várható, sok helyen épen semmi; tavaszi, takarmánynak levágva, lelegeltetve, semmi; széna sehol. Csanád megye Csongrád szomorú sorsát osztja. Békés megyében a legjobb termés sem haladta meg a két magot, nagyobb részt semmit sem adott... Külső Szolnok megyében telyes terméketlenség. Temes megyében tíz községben már júliusban telyes ínség volt, 166 község nagy szükségnek nézett elébe. Torontálban alig 10 határban van közepes termés, a többiben rendkívüli terméketlenség. Bács megye egy részében szintén nagy a terméketlenség” (Erkövy 1863).

Az 1863. évi rendkívüli aszály okait többen az ekkorra már jócskán előrehaladott árvízmentesítésben vélték fölfedezni, mondván, hogy a kiöntések, posványok megszűntével a vízgőzképződés csökkent és lényegesebben kevesebb felhő keletkezett. Elfelejtették, hogy akkor is voltak hasonlóan súlyos aszályok, amikor kiterjedt árvízmentesítésről még nem lehetett beszélni (pl. az 1790-es években). Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy 1841-ben és 1846-ban a Tisza kiöntött, az árvíz csak júniusban húzódott le a földekről, s mégis aszály volt épp a Tisza völgyében. Egy-egy év száraz, vagy nedves voltát nem az adott térség felszínének nedvesebb vagy szárazabb állapota, hanem globális méretű légköri változások határozzák meg. Az kétségtelen, hogy az árvízmentesítéssel és a fölös belvizek levezetésével sok év átlagában szárazabb körülmények állnak elő a talajban, de az ebből eredő hátrányok az előnyöknél összehasonlíthatatlanul kisebbek, s az öntözés bevezetésével meg is szüntethetők. Érdemes ezzel kapcsolatban a kor egyik szaktekintélyének, Korizmics Lászlónak, 1863-ban kelt reagálását idézni: „Baj volna pedig országunkra néz\>e, ha vizeink szabályozásában keresnénk a koron kint magukat ismétlő szárazságok okát, s nagy nyereség az egészre, ha mielőbb s minél többen azon helyes felfogást tennék magukévá, miszerint vizeink szabályozásával párvonalban szükséges haladni rónaságaink öntözésének. Illy felfogással éretik csak el igazán a valódi czél, mert midőn egyrészt tereinket a vizek szeszélyétől okos emberhez illőleg függetlenítjük, ugyanakkor másrészt az öntözések rendszeresítésével biztosítjuk magunknak a termelést s kiaknázzuk egyúttal a vizeinkből meríthető áldásokat" (Korizmics 1863).

A 19. század utolsó harmadára - az erősen csapadékos és hűvös időjárás következtében - a nagy árvizek és belvizek nyomták rá bélyegüket. Ebből az időszakból csak 1894-et lehet kimondottan aszályos évnek minősíteni.

Az 1891-1990 közötti száz év aszályait meteorológiai adatok alapján számszerűen is tudjuk jellemezni. E célra az általunk bevezetett aszályindexet használjuk. Ennek Tisza-völgyi területi átlagaiból megállapítható, hogy kiemelkedően nagy aszály 1904-ben, 1935-ben, 1952-ben és 1990-ben fordult elő (/. ábra). A 31 állomás adataiból számított területi átlagok az alábbiak:

271