Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
STRATÉGIAI JELLEGŰ KÉRDÉSEK Gondolatok a természetközeli vízrendezés síkvidéki lehetőségeiről A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium 1994-ben tanulmányt készíttetett a síkvidéki vízrendezés feladatairól, majd ilyen címen 1996-ban egy illusztrált füzetet is kiadott. A nemrégiben átalakult minisztérium vízügyi vezetése elhatározta, hogy újból áttekinti a síkvidéki vízrendezés helyzetét és összefoglalja az ágazati feladatokat, különös tekintettel a természetközeli vízrendezés lehetőségeire. Többek között engem is megkértek, hogy röviden írjam le ezzel kapcsolatos gondolataimat, ötleteimet. Az alábbiakban ezeket abban a reményben teszem közzé, hogy elolvasásuk esetleg további gondolatokat ébreszt, netán tettekre sarkal, s így közelebb visz bennünket egy természetesebb és egyben emberibb környezet kialakításához. Síkvidéki területeink vízrendezése az 1980-as évek végére, az 1990-es évek elejére úgy-ahogy befejeződött, ezért a természetközeli vízrendezés lehetőségeit elsősorban bizonyos korábbi helyzetek visszaállításában, régebbi állapotok rekonstruálásában kell keresnünk. A zöldek által hirdetett „teret a folyóknak” jelszó komolyabb méretekben - az ismert okoknál fogva - gyakorlatilag megvalósíthatatlan, viszont a kisvízfolyásokkal, melyeknek nem nagy az ártere, lehetne valami ilyesmit csinálni. Az Alföldön sok olyan egykori vízfolyás, ér van, amelyeket az idők során belvíz-főcsatornává alakítottak át, rövidebb-hosszabb szakaszukat kiegyenesitették, medrüket trapéz-szelvényűvé alakították stb. Ilyen pl. az ATIVÍZIG területén a Dongér, melynek levágott kanyarulataiban (holtágaiban) gyakran megáll a víz. E területeket rendesen művelni nem lehet, viszont értékes vizes élőhellyé tehetők. Az Alföldön a Holt Sebes-Körös, az Ó-Berettyó és az ezekhez hasonló kiiktatott folyómedrek összes hossza mintegy ezer kilométer! Ezekkel érdemes lenne behatóbban foglalkozni. A természetközeli vízrendezésbe bele kell értenünk a vízpótlást is, mert a természetes meder úgy az igazi, ha víz is van benne. Mindenekelőtt a gravitációs vízpótlás lehetőségét kell kihasználni. Egyrészt az árvizes időszakok alatti vízpótlásra gondolunk (ha a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése megvalósul, a Tiszán egyre több beeresztő zsilip lesz), másrészt a folyami vízlépcsők duzzasztott bogéiból kivezethető vízre (szegedi elképzelés pl. a Kurca vízpótlása a Hármas-Körös békésszentandrási bögéjéből a Vekeréren keresztül). Mindenfelé szorgalmazni kell a belvíztározást, ha másért nem, az állandó vízfelületek arányának növelése végett. A víz különösen fás és cseijés területek között válik értékes tájalkotó elemmé. A természetközeli vizrendezés fontos kapcsolódó részének kell tekinteni azt is, hogy a vízfolyásban, csatornában folyó víz, valamint a meder és környéke tiszta legyen. A vízrendezés a sokat hangoztatott, de gyakran elfeledett 250
