Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
Gondolatok a természetközeli vízrendezés síkvidéki lehetőségeiről vízgyűjtő-szemlélettel, a környezetvédelmi és természetvédelmi szempontok messzemenő figyelembevételével végzendő, - specialisták bevonásával. Síkvidéken - a kis esés miatt - sokkal nehezebb megvalósítani az önfenntartó vízfolyás eszméjét, mint dombvidéken, mégis ebbe az irányba kellene haladni. A természetközeli vízrendezéshez nemcsak a vízügyesek és a természet- védők részéről, de a mezőgazdaság részéről is megfelelő szándék szükségeltetik, amit a gazdálkodók állami támogatásával is elő kellene mozdítani. A „természettávoli” vízrendezést, ha beszélhetünk ilyenről, elsősorban a mezőgazdaság, annak szocialista átszervezése idézte elő, kényszerítette ki, nem pedig valamilyen vízügyi érdek. Fölöslegesen vízrendezett, kifejezetten mélyfekvésű területeken, ahol a mezőgazdasági művelés megszűnt, vagy belátható időn belül megszűnik, a vízelvezető hálózatot érdemes lenne felülvizsgálni, mert lehet, hogy a jövőben rövidebb és kisebb mélységű csatornák is megfelelők lesznek, esésnövelő szivattyútelepek esetleg feleslegessé válnak, így az egész rendszer természetközelibbé tehető. A síkvidéki tájban sokszor nem is a földmunkák okoznak sebet, hanem egyéb, járulékos építmények. Az Alföldön elég sok jellegtelen műtárgy, szivattyútelep, gátőr- és csatomaőrtelep van. Ezek esedékes felújításakor az esztétikai, tájépítészeti szempontoknak, a régi hagyományos megoldások fölele- venítésének - a jó példákat követve - a jövőben nagyobb teret kell kapniuk. Számba kellene venni és védetté (ipari műemlékké) kellene nyilvánítani, s alkalmasint bemutatni, több, még föllelhető ősi vízfolyás-szakaszt, csatornát, árkot, az eredeti állapotokat idéző töltésszakaszt, műtárgyakat stb. A vízügyeseknek nem csak a természetvédők, de a tájtervezők, műemlékvédők, régészek is partnerei kell legyenek. A természetközeli vízrendezésre való áttérést, illetve visszatérést, elsősorban a nemzeti parkok érintett területén kellene keresztülvinni, a nemzeti park igazgatóságokkal közös programok keretében. A tárgyban megjelent néhány hazai kiadványhoz nehéz hozzáférni. Nem ártana egy összefoglaló jellegű újabb könyvet kiadni, esetleg a kérdéskört legjobban bemutató külföldi könyvet magyar nyelvre lefordítani. Nyilván szükség lenne a természetközeli vizrendezésre vonatkozó tervezési irányelvekre is. Megjelent a Vízpart 2003. évi 2. számában. 251
