Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz definíciói és mérőszámai
A BELVÍZ DEFINÍCIÓI ÉS MÉRŐSZÁMAI kor nem vetjük el a régi meghatározásból származó előnyöket, azaz tekintettel vagyunk az árvédelmi gátak koronaszintjénél magasabban gyülekező felszíni vizek egyszerűbb, emelés nélküli levezetésének lehetőségére. Salamin a belvízkár fogalmát is tágan értelmezi: „Belvízkár lép fel mindazokban az esetekben, amikor a talaj felszínén és hézagaiban több víz van, mint azt a növények fejlődése, továbbá a település, közlekedés, ipar és kereskedelem biztonsága, a közegészségügy kívánalmai megengednek.” Kreybig Lajos (1956) az agrotechnika tényezőiről írt könyvének egyik fejezetében tulajdonképpen belvízi kérdéseket feszeget, de kerüli a belvíz szót. Többek között azt írja, hogy a „fölös víz” okozta károsodások egyik lényeges hatása az, hogy a víz „a levegőt a talajból kiszorítja és ennek következtében a kultúrnövények fejlődését gátolja, a talajban folyó enyészeti átalakulásokat káros irányba tereli, és végül káros redukciós folyamatok által kémiailag rontja a talajt.” Az 1942-ben a Békés-csanádi talajtáj egységben tapasztalt hatalmas vízkárok fő okát abban látja, hogy „sok helyen a területnek régebben 5-6 m mélységű tótjából a víz forrásszerüen tört fel, a felszínen elfolyt, és nagy területeket vízzel borított”. Ugyanebben az időszakban a Duna-Tisza közi homokhát tájain az évi csapadék „olyan meny- nyiséget képviselt, amelyet az altalaj álja nem tudott elvezetni, miért is e táj mélyedményeiben mindenütt a felszínre tört, és vízállások keletkeztek.” A magyar nyelv értelmező szótára (1959) szerint a belvíz „valamely földterület, vidék mélyebb fekvésű részein a talajból feltörő vagy töltésen átszivárgó vízből vagy csapadékból, esetleg árvízből összegyűlt, lefolyás nélküli nagyobb víztömeg”. A szótár közli a belvíznek egy egészen más, csak többes számban és ritkán használt értelmét is, amely szerint a belvizek „valamely ország belföldi víziútjai - folyók, tavak, csatornák együttvéve”. Lényegében az előzőket ismétli meg az Új Magyar Lexikon (1960), amely szerint a belvíz: „1. az ország területének vízzel borított része. Ide tartoznak a folyók, tavak, csatornák és a beltengerek. - 2. állóvíz, amely nagyobb esőzések vagy hirtelen hóolvadás alkalmával keletkezhet. Ha huzamosabb időn át lepi el a térszínt a kultúrnövényeket befűllasztja, mert a gyökérzet nem juthat levegőhöz”. A régebbi Mérnöki Kézikönyv 4. kötetében (1961), pontosabban a káros vizek elvezetéséről szóló fejezetben (szerzők: Pichler János és Salamin Pál), nem találunk a belvíz fogalmára vonatkozó definíciót, de a tágabb értelmezésre utal, hogy a kézikönyv a csapadékból közvetlenül származó belvíz mellett az öntözővízből, a talajvízből, a fakadóvízből és az árvízből származó belvíz mennyiségének a számítására is ad módszert. A Természettudományi Lexikon (1964) a belvíz definícióját egyrészt hidrobiológiái nézőpontból adja meg („szárazföldön a csapadék következtében megjelenő víz”), és felsorolja a különféle időszakos (asztatitós) vizeket, másrészt a hidrológiai nézőpontú szűkebb értelmezésről szól, mely szerint „a belvíz megjelölést csak a talajvíz, ill. folyók szintjének helyi és időszakos felemelkedése által létrehozott állóvizekre használják”. 24
