Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
STRATÉGIAI JELLEGŰ KÉRDÉSEK Területi adatok Magyarországon az I. világháború előtt az alföldi jellegű síkvidéki területek kiterjedése - domborzati térképekről közelítően meghatározva - mintegy 96 000 km2 volt. A háborút lezáró trianoni békeszerződéssel (1920. június) megvont új határok után ez 44 000 km2-re csökkent. A többi terület a szomszédos országok között hozzávetőleg a következők szerint oszlott meg: Ausztria 2000 km2, Csehszlovákia 8000 km2, Románia 17 000 km2, Jugoszlávia 25 000 km2. Az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején bizonyos elcsatolt területek átmenetileg ismét Magyarországhoz tartoztak. Az első bécsi döntéssel (1938. november) a Kisalföld szlovákiai részével és a kárpátaljai területekkel, a második bécsi döntéssel (1940. augusztus) az Észak-Erdélyhez tartozó síkságokkal, Jugoszlávia részleges megszállásával (1941. április) pedig Bácskával gyarapodtak síkvidéki területeink. Éppen ebben az időszakban (1940-1942-ben) voltak a legnagyobb belvizek Magyarországon (Bárczay 1943, Trümmer 1945). A második világháborút követő párizsi békekötéssel (1947. február) Kár- pát-Ukrajnát a Szovjetuniónak juttatták, ezzel kb. 2100 km2-es síkvidéki terület Csehszlovákiából a Szovjetunióhoz került. Egyébként, néhány apró módositást nem számítva, a trianoni határokat állították vissza. A legutóbbi évek politikai változásai következtében Csehszlovákia helyett Szlovákia, a Szovjetunió helyett Ukrajna, Jugoszlávia mellett pedig Horvátország is szomszédja lett Magyarországnak. így a határok menti síkvidéki területek Magyarországon kívül hat szomszédos ország területén oszlanak meg. A területi változások a belvizek levezetését, a belvízrendszerek működését különféleképpen befolyásolták. E tekintetben három fő csoportot lehet megkülönböztetni:- a belvízrendszer vízgyűjtő területét a határmódosítások nem érintették, azaz a rendszer teljes egészben Magyarországon maradt,- a belvízrendszer teljes egészében a szomszédos országhoz került,- a belvízrendszert az új országhatár megosztotta. Az első csoportba tartozó bevízrendszereknél a belvizek levezetésének nemzetközi vonatkozásai nyilvánvalóan nincsenek. A második csoportba soroltak közvetlen belvízi együttműködést ugyancsak nem igényelnek, de - amennyiben vízrajzilag felettünk helyezkednek el - a befogadó vízfolyás révén egyéb (pl. vízminőségi) problémát okozhatnak. A harmadik csoportba sorolt megosztott vízgyüjtőjü rendszereknek vagy a felső vagy az alsó része maradt Magyarországon, a többi valamely szomszédos országhoz került. Kivételesen néhány olyan eset is előállt, hogy a vízgyűjtő területének csak a középső része cserélt gazdát. A magyar és valamely szomszédos ország között megosztott, vagyis a közös síkvidéki vízrendszerek teljes kiterjedése 21 000 km2 volt, mely a későbbiekben - az alábbi fejlemények folytán - mintegy 5000 km2-rel csökkent. 232
