Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA 1. ábra. A belvízi elöntés átlagmélységének és a fajlagos elöntésnek a kapcsolata Nyilvánvaló, hogy a belvízi elöntések teljes kiküszöbölésére törekedni irreális célkitűzés volna. Meg kell elégednünk azzal, hogy a csúcsidőszakban korábban elöntésbe kerülő vízmennyiségnek csak egy részét távolítjuk el. Az elöntésnek lefolyássá „átalakított” hányadát egy hatásfok jellegű szorzótényezővel (77) fejezhetjük ki, melynek gyakorlati értékét az üzemi vízrendezések tervezett színvonalát mérlegelve választhatjuk meg (ajánlott értéktartomány 0,4-0,7). A korábban elöntésbe kerülő, de a vízrendezés fejlesztése következtében most már folyamatosan lefolyó belvíztömeg „ levezetési idejét” a belvízjelenség évszakonként eltérő jellegéhez igazodva kell megválasztani. A műszaki irányelveket kidolgozó bizottság tagjaival konzultálva, a téli-koratavaszi időszakban 10 nap, a nyári és az őszi időszakban 5 nap fölvételét láttuk indokoltnak. Hozzávetőlegesen ezek az időtartamok arányosak a belvízképződés és lefolyás természetes ütemével, de a növényzet, illetve a mezőgazdaság víztűrőképességével, tehát a levezetési igénnyel is összhangban vannak. A lefolyást növekményt végül is - a hazai szokástól némiképp eltérő, de az Sí-rendszernek megfelelő mértékegységeket használva - a következőképpen számíthatjuk: R cl max * A hr/ A t ahol R ”jmax- lefolyási növekmény [m3/d-m2]; A* - az elöntött terület [m2]; h - az elöntés átlagmélysége [m]; (1) 220
