Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM SZÁMÍTÁSA LEFOLYÁSl ÉS ELÖNTÉSI ADATOKBÓL A számítások gyakorlati végrehajtása Első teendőnk megállapítani, hogy arra a vízgyűjtőre, amelyre a tervezési feladat vonatkozik (a továbbiakban ezt röviden tervezendő vízgyűjtőnek nevezzük) vannak-e, illetve előteremthetők-e lefolyási és elöntési adatok? Ha nincsenek, akkor annak a vízgyűjtőnek az adataival kell dolgoznunk, amelyben vizsgálati területünk, mint részvízgyűjtő elhelyezkedik. Nagyobb rendszer méretezésekor előfordulhat, hogy a megfelelő lefolyási- elöntési adatokkal rendelkező bázisvízgyüjtöt e rendszeren belül találjuk meg, tehát ilyenkor ez válik részvízgyűjtővé. A mértékadó fajlagos belvízhozam alapértékének meghatározása A lefolyási és elöntési adatokat lehetőleg minél hosszabb időszakra (legalább 15 évre) ajánlatos kigyűjteni. Az adatok ellenőrzése és az esetleges zavaró tényezők (pl. öntözővíz-szállítás) kiszűrése után minden évre meg kell állapítani a fajlagos lefolyási csúcsot, pontosabban a legnagyobb napi fajlagos lefolyást (R’jmax), szükség esetén számításba véve a belvíztározók napi vízkészletváltozását is. A célszerű mértékegység a m3/d-m2. (A hazai gyakorlat a mm/d-t használja, ami 0,01157 mVs-km2.) Ha csak dekádadatok állnak rendelkezésre, és a napi lefolyások utólag sem állíthatók elő, akkor a napi lefolyások dekádonkénti átlagából kell kiindulni. A legnagyobb napi lefolyást a legnagyobb dekádátlagból egy y szorzótényezővel való szorzással kaphatjuk meg. y értéke általában 1,2-1,5 közötti, s közelítően úgy számítható, hogy a legnagyobb dekádlefolyás kétszeresét elosztjuk a megelőző és a követő dekádlefolyás összegével, és a hányadosból négyzetgyököt vonunk, vagy pedig az erre a célra szerkesztett grafikont használjuk (Pálfai 1988a). Az elöntési adatokból a vízrendezés fejlesztése következtében előálló lefolyási növekményt (R ”dmax) úgy kapjuk meg, hogy a lefolyási csúcsot megelőző elöntési csúcs kialakulásáig összegyűlt belvíztömeg egy részének bizonyos időtartam alatti folyamatos lefolyásával, illetve levezetésével számolunk. Az elöntésben fekvő belvíztömeget az elöntött terület (A*, m2) és az átlagos vízmélység (h, m) szorzata adja. Az elöntött terület adatai a nyilvántartásokból kigyűjthetők, az elöntés átlagmélységét azonban - kellő számú mérés hiányában - csak becsülni tudjuk (belvízvédekezésben járatos szakemberek egybehangzó véleménye szerint 0,10-0,20 m-re). Átlagos alföldi viszonyok között az 1. ábráról a fajlagos elöntés függvényében leolvasható értékekkel számolhatunk. Kiegyenlített domborzat esetén valamivel kisebb, nyugtalanabb domborzat esetén nagyobb átlagvízmélység fölvétele indokolt. 219
