Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA A módszer alapelve A mértékadó belvízhozam meghatározására irányuló számítási módszerünk abból az egyszerűsített vízháztartási alapföltevésből indul ki, hogy a belvízi csúcsidőszakban a képződött összes belvíz a lefolyt belvízből és a felszíni elöntésben tározódott belvízből áll. A vízrendezés egyik fő feladata a mezőgazdasági termelést akadályozó s kárt okozó belvízi elöntések kiterjedésének és időtartamának mérséklése. Ezáltal, vagyis a képződött belvíz erőteljesebb elvezetésével, a felszíni elöntésben tározódott vízmennyiség kisebb, viszont a lefolyó belvíz csúcsvízhozama nagyobb lesz. Ha megállapítjuk az elöntés csökkenéséből eredő lefolyást növekményt, s azt hozzáadjuk a mért lefolyást csúcshoz, akkor - e műveletet minden évre elvégezve — olyan adatsort kapunk, melynek eloszlása föltehetően megegyezik a fejlettebb vízrendezéshez (az erőteljesebb belvízelvezetéshez) tartozó majdani lefolyási csúcsok eloszlásával. Ebből aztán kiválaszthatjuk azt az előfordulási valószínűségű értéket, amelyet gazdasági megfontolások vagy előírások alapján mértékadónak tekintünk. A rendszerint csak néhány napig tartó csúcsidőszakban az elöntések felszínéről történő párolgás (különösen télen vagy koratavasszal) oly csekély, hogy számításainknál - az egyszerűség kedvéért - figyelmen kívül hagyhatjuk, annál is inkább, mivel az elöntésben tározódott vízmennyiség becslésszeríí megállapításakor elkövetett hiba ennél valószínűleg nagyobb. Ha a mértékadó belvízhozamot nem arra a vízgyűjtőterületre kell kiszámítanunk, amelyre a mért lefolyási és elöntési adatok vonatkoznak, hanem annak egy részvízgyűjtőjére esetleg a szomszédos területre is kiterjedő nagyobb vízgyűjtőre, akkor is kiindulhatunk a mért adatokból, de az így kapott eredményt, az alapértéket, még helyesbíteni kell a vízgyűjtők eltérő geometriai adottságaitól, valamint az egyes esetekben szintén eltérő beszivárgást (vízbefogadó-képességi) viszonyoktól függően. A geometriai adottságok (nagyság, alak, esés) egyetlen paraméterrel, a belvíz levonulási idejével is kifejezhetők, a beszivárgási-vízbefogadó-képességi viszonyok pedig a lefolyási tényezővel. A korrekciós szorzókat a szóban lévő vízgyűjtőkre közvetett úton meghatározott levonulási idők, illetve lefolyási tényezők összevetésével állíthatjuk elő. A lefolyási tényezővel kapcsolatban számításba kell venni a beszivárgási viszonyoknak a tervezett emberi beavatkozások hatására várható megváltozását is, melyet elsősorban a talajcsövezett és az öntözött területek növekedése idézhet elő. Előbbi csökkenti, utóbbi viszont növeli a lefolyási hányadot. 218
