Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA r Újabb módszerek a mértékadó belvízhozam meghatározására A síkvidéki vízrendezés tervezésénél az egyik fontos kérdés az, hogy a létesítményeket mekkora belvízhozam szállítására méretezzük. Ezt a vízhozamot a vízgyűjtő területi egységére vonatkozó (rendszerint l/s-km2-ben kifejezett) mértékadó fajlagos belvízhozam és a létesítményhez tartozó vízgyűjtőterület szorzatával kapjuk meg. A mértékadó fajlagos belvízhozam meghatározására az elmúlt évtizedekben többféle módszert is kidolgoztak, de egységesen elfogadott és széles körben alkalmazott módszerről nem beszélhetünk. A tervezői gyakorlatban a méretezés terén fennálló bizonytalanság, illetve a hibás méretezések elkerülése érdekében az Országos Vízügyi Hivatal kezdeményezésére a Vízügyi Szabványosítási és Egységesítési Központ 1984-ben - a mintegy évtizeddel korábbi hasonló próbálkozást folytatva - munkabizottsági keretek közt műszaki irányelvek kidolgozását kezdte el. Az 1985-re elkészült irányelvtervezet hat korábbi és egy újabb számítási módszert tartalmaz. A korábbiak közül kettőt változatlan, négyet továbbfejlesztett (kiegészített) formában. Becsléses módszer A Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat készítésekor (1954-ben) a Salamin Pál által vezetett szakértő bizottság összeállított egy táblázatot, mely a téli félév csapadéka, a vízgyűjtő nagysága, annak sík vagy lejtős volta és a talaj kötöttsége szerint csoportosítva fajlagos vízszállítási értékhatárokat tartalmaz. A keretterwázlatban ez alapján irányozták elő a belvízöblözetek fejlesztési mértékét. A táblázat tájékoztatás céljából ma is használható. Megtalálható a Mérnöki Kézikönyv 4. kötetében (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961). Az összegyülekezési elméleten alapuló módszer Az összegyülekezési elméleten alapuló módszer lényege az, hogy a számításnál az összegyülekezési idővel azonos időtartamú csapadékból kell kiindulni, ez eredményezi ugyanis a legnagyobb vízhozamot. Az összegyülekezési elmélet azonban síkvidéken csak bizonyos módosításokkal alkalmazható, mert a víz összegyülekezése nem zavartalanul megy végbe, hanem - elsősorban a vízgyűjtő mikrodomborzati viszonyaitól és a vízrendezés színvonalától, tehát emberi beavatkozásoktól is függően - befolyásoltam A víz a lefolyás során nincs állandó, folyamatos mozgásban, hanem a 210
