Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA A mértékadó belvízhozam számítási módszereinek történeti áttekintése Bevezetés A belvízkárok megelőzése, vagy legalábbis mérséklése érdekében hazánkban régóta folyik a belvízrendezés, melyet síkvidéki vízrendezésnek is neveznek. E tevékenység egyik fő feladata a belvizek eltávolítását szolgáló különféle létesítmények (csatornák, szivattyútelepek, tározók stb.) és az ezekből álló rendszerek létrehozása, fenntartása és szükség szerinti bővítése. A belvízrendszerek tervezésének kiinduló, alapvető mozzanata a rendszert alkotó létesítmények főbb méreteinek a meghatározása. A méreteket döntően a levezetendő vízhozam, az ún. mértékadó belvízhozam szabja meg. Az első és legfontosabb feladat tehát ennek kiszámítása. Ez különféle hidrológiai módszerekkel oldható meg. A méretezés további fázisaiban főként hidraulikai számításokat kell végezni. A mértékadó belvízhozam nagysága, illetve az ez alapján meghatározott vízlevezető-képesség, lényegesen befolyásolja a vízrendezési létesítmények beruházási és fenntartási költségét, s azt, hogy ezek a létesítmények mennyire felelnek majd meg rendeltetésüknek, mennyire tudják szerepüket betölteni. Ezért a mértékadó belvízhozam számítási kérdései a belvízrendezés kezdete óta a mai napig élénken foglalkoztatják a vízügyi szakembereket. A sokféle próbálkozás, a régóta folyó fáradságos munka ellenére ennek a feladatnak a megoldására még nem alakult ki végleges, általánosan elfogadott módszer. Az alkalmazandó eljárás megválasztása és a számítások végrehajtása terén a tervezők körében meglehetősen nagy a tájékozatlanság és a bizonytalanság. Nem ritka a belvízrendszerek, vagy azok egyes elemeinek, jelentős „túlméretezése” vagy „alulméretezése”. Érthetően mindkettő káros. A szóban lévő probléma fontosságának és bonyolultságának érzékeltetésére álljanak itt Németh Endre egyik korai tanulmányának bevezető sorai: „A vízimémöki gyakorlat egyik legizgatóbb kérdése a természetes medrekben lefolyásra kerülő, illetőleg a mesterséges csatornákban levezetendő legnagyobb másodpercenkénti vízmennyiségnek megállapítása. A legizgatóbb jelzővel kell illetnem ezt a kérdést, mert míg egyrészről fontossága elvitathatatlan, másrészről megoldása rendkívül bonyolult jelenségek alapos minőleges és mennyileges vizsgálatát igényli, mihez viszont elegendő adat és ki197
